A Központról
Kutatás
Kiadványok
Oktatás
Akadémiai kutatóhely
Konferenciák
    Aktuális
    Archívum
    Előadók
Elektronikus kiadványaink
Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság
Linkajánló
Rólunk írták
FORTOCSKA Galéria
Hírek, információk

   
Főoldal > Archívum
Archívum

Archív konferenciák:



Az orosz történetírás regionális iskolái - Budapest 
2006. május 29-30., ELTE BTK

Leírás | Előadások | Kiadvány

Előadások

Megnyitó
Előadó: Longworth, Philip

Longworth professzor valamennyi korábbi konferenciánkat is megtisztelte részvételével. Idei, ötödik konferenciánkon arra vállakozik, hogy röviden összefoglalja mintegy 8 éve tartó nemzetközi szakmai együttműködésünk legfontosabb eredményeit.



Az orosz történetírás urali iskolája
Előadó: Alekszejev, Veniamin Vasziljevics

Az előadás orosz nyelven hangzott el, rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.



Az orosz történetírás skót iskolája
Előadó: Dukes, Paul

(Az előadás angol nyelven hangzott el.)

The Scottish School of Russian Historiography

In a mostly positive review of a book on Scotland and the Slavs in 1994, Dale E. Peterson regretted the absence of any mention of ‘the timely issue of whether the Scottish enlightenment of Dugald Stewart, Adam Smith and Adam Ferguson succeeded in creating an intellectual tradition strong enough to support the current experiment in political and cultural liberalism in the post-communist Slavic nations.’ More than a decade on, this essay takes Peterson’s observation as an epigraph, adopting as its sources the major works of Smith and Ferguson. Concentrating on the study of Russian history, it will address aspects of three questions: what is the intellectual tradition of the Scottish enlightenment? how has it evolved from the eighteenth century? and what is its relevance to post-Soviet Russia?
Here are three preliminary answers:
1) Arthur Herman writes of the two themes shared by the dominant works of Scottish savants in the last quarter of the eighteenth century, ‘history’ and ‘human nature’, first linked together by them as they presented man as the product of history:
Our most fundamental character as human beings, they argued, even our moral character, is constantly evolving and developing, shaped by a variety of forces over which we as individuals have little or no control. We are ultimately creatures of our environment: that was the great discovery that the ‘Scottish school’, as it came to be known, brought to the modern world.
Moreover, Herman points out, the Scottish writers ‘also insisted that these changes are not arbitrary or chaotic. They rest on certain fundamental principles and discernible patterns. The study of man is ultimately a scientific study.’

2) To simplify somewhat the complex subject of the evolution of the ideas of the Scottish enlightenment, let us take the example of Marxism, beginning with what Marx himself listed as its distinctive features. In 1852, he wrote:
...no credit is due to me for discovering the existence of classes in modern society nor yet the struggle between them. Long before me bourgeois historians had described the historical development of this class struggle and bourgeois economists the economic anatomy of the classes. What I did that was new to prove: 1) that the existence of classes is only bound up with particular historic phases in the development of production 2) that the class struggle necessarily leads to the dictatorship of the proletariat 3) that this dictatorship itself only constitutes the transition to the abolition of all classes and to a classless society.
Among the ‘bourgeois historians’ and ‘bourgeois economists’ were several Scots.
Marx had more than 30 years to live after this observation, but it could be argued that the foundations of Marxism had already been laid in The Communist Manifesto of 1848. More certainly, later self-styled Marxists, notably Lenin, adapted the master’s thoughts for their own purposes in different times. Then, Stalin enunciated the principles of the hybrid ‘Marxism-Leninism’, aka ‘Stalinism’. The ideas of the Scottish enlightenment were still there, if very much in the background, and without explicit acknowledgement from either Lenin or Stalin. Arguably, too, these ideas were still alive in Scotland itself.

3) Marxism in whatever form was disestablished with the collapse of the Soviet Union in 1991. Yet it did not die, living on in the ‘formation’ versus ‘civilisation’ debate in Russia, and in other guises. Little mention was made in this debate of the Scottish Enlightenment. However, Adam Smith was almost elevated to the position previously occupied by Karl Marx while wide recognition was given to ‘civil society’, the concept first elaborated by Adam Ferguson. Yet An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations was much misunderstood, while An Essay on the History of Civil Society was for the most part neglected. Therefore, both these works deserve closer scrutiny, in their own right and in the context of the Scottish Enlightenment as a whole.



Észak-Oroszországi történelmi források tanulmányozása a Moszkvai Oroszország időszakából
Előadó: Kaiser, Daniel H.

 

(Az előadás angol nyelven hangzott el.)

I. N. SUVOROV AND THE VOLOGDA ARCHEPISCOPAL ARCHIVE
Although study of the Russian North has a long and distinguished history in Russian historiography, the history of the Vologda Archepiscopal Archive has not received its due. This paper will concentrate upon the work of Ivan Nikolaevich Suvorov (1860-1926), who, following in the footsteps of his father, Nikolai Ivanovich Suvorov (1816-1896), edited Vologodskie eparkhial’nye vedomosti where he published many texts from the seventeenth-century church archive. In 1899 Suvorov began publication of the thirteen-part Opisanie svitkov,khraniashchikhsia v Vologodskom eparkhial’nom drevnekhranilishche (Vologda, 1899-1917). After 1917, Suvorov continued to study and publish documents from this collection, although much of this work remained in manuscript form at his death in 1926.


Vologda és az Észak
Előadó: Kleimola, Ann

(Az előadás angol nyelven hangzott el.)

A CENTURY OF REAPPRAISALS: THE SEVERNYE PIS’MA AND THE “UNCOVERING” OF A VOLOGDA SCHOOL OF ICON PAINTING

The Northern manner of painting icons, in general, and the Vologda School of icon-painting, in particular, both were first recognized as distinct categories worthy of study only in the 1920s, well over a century after Russians first became interested in Early Russian icons. This interest was spurred by the post-1812 enthusiasm for the nation’s cultural heritage, which encompassed old icons whose original images were buried beneath centuries of over-paintings and varnish. By the turn of the century Ikonniki working for private collectors had developed a safe method for removing these over-layers to liberate the earliest ones. In a 1913 exhibition of these “revealed” images Russians were dazzled by their beauty, triggering a new respect for Russia’s old icons as works of art. This reevaluation led to the post-Revolutionary redefinition of Early Russian icons as “Monuments of Early Russian Painting” eligible for State-supported protection and preservation. Valuable icons from Church and privately held collections were confiscated and funneled into State museum storehouses. More icons were brought back from expeditions into provincial areas. State restoration workshops were created to evaluate, clean, mend, and study heretofore inaccessible images. Newly-trained specialists staffed these workshops which were set up in urban as well as provincial centers, including Vologda. State support, unfortunately, also came at a high price. The vast “sweep” of valuables into state storehouses resulted in physical damage, loss of provenance, and the fragmentation of regional collections. Many of the best works were siphoned off for major museum collections, and the state’s “sale of the national heritage” abroad likewise decimated provincial holdings. Changing policies had fateful consequences for art historians and restorers as well as for the objects they studied.
The case of Vologda offers new insight into the tangled history of icons as “Monuments of Early Russian Painting.” The city had long been a commercial center and cultural crossroads, a point where traders and artisans from Novgorod, Rostov, Iaroslavl’ and Moscow intersected, a pivotal point in the northern network of monasteries. In the early 1920s it was a regional collection center in the Gokhran sweep of art treasures, and the local museum had substantial holdings. Vologda curators and restorers opposed the Gostorg raid on their collection, despite the personal consequences, and pursued their studies of regional work under hardship conditions. The distinctive character of Northern icons was recognized at an early date, even if the first analyses did not differentiate among regional types and did not necessarily express high appreciation for the quality of the painting. In subsequent decades the intersecting work of restorers and students of art history has made steady progress in refining categories of analysis and identifying distinguishing elements. This paper examines historiographically the “uncovering” of a Vologda school of icon painting.

Az orosz feudalizmus historiográfiájának moszkvai és pétervári iskolái
Előadó: Alekszejev, Alekszej Ivanovics

Az előadás orosz nyelven hangzott el. Rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

A Galíciai-Volinszki Fejedelemség: régi álláspontok és új megközelítések
Előadó: Font Márta

Az előadás orosz nyelven hangzott el, rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

A legfontosabb, nőtörténettel és genderalisztikával foglalkozó tudományos műhelyek a poszt-szovjet térségben
Előadó: Puskareva, Natalia Lvovna

Az előadás oroszul hangzott el, rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

Regionalisztika és történeti régiókutatás Oroszországban 1991-2005
Előadó: Mohnacseva, Marina Petrovna

Az előadás oroszul hangzott el, rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

A szövetkezeti mozgalom historiográfiája Oroszország ázsiai területein
Előadó: Alekszejeva, Valentyina Kuzminyicsna

Az előadás oroszul hangzott el, rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

A kozákság történetének legújabb kutatási eredményei Dél-Oroszországban
Előadó: Tyumencev, Igor Olegovics

Az előadás oroszul hangzott el, rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

Sigmund Gerberstein az orosz történetírásban
Előadó: Ágoston Magdolna

Az előadás oroszul hangzott el, rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

Az orosz egyházszakadás főbb koncepciói
Előadó: Filippov Szergej



A Bojár Duma a korai Romanov-érában. Régi problémák, új megközelítések
Előadó: Sashalmi Endre

Az előadás angol nyelven hangzott el.

          The paper does not intend be an all-embracing treatment of the Boyar Duma’s historiography in the period between 1613-1682; it aims to focus on some recent approaches instead which are thought to be fruitful in the understanding of the boyars’ role and the place of the duma in Muscovite ideology. The selection of authors from Russian and English language literature is admittedly highly subjective which reflects not only my interests but also the shortcomings of my knowledge on the topic. 
            Having given a cursory review of some approaches considered relevant, I move “back to the sources” and try to argue that besides the ecclesiastical conception, i.e. the idea of a religious harmony between the tsar and the boyars, there existed a prikaz view on their relation which was more secular in its perception. Besides Kotoshikhin, whose name the historian will certainly recall immediately, it is worth concentrating on other sources such as the oath of allegiance of 1626/1627. This oath, for instance, gives an idea how the advice-giving activity of the boyars was conceived and what the contemporary meaning of the duma was. References to gosudarstvo in the oath or by Kotosikhin underline the importance of sources connected with the chanceries in the study of the Boyar Duma.   



A szlavofil mozgalom historiográfiája
Előadó: Sisák Gábor

Az előadás orosz nyelven hangzott el. Rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

A "keleti kérdés" és a "balkán kérdés" orosz/szovjet historiográfiája
Előadó: Bodnár Erzsébet

A keleti kérdés az Oszmán Birodalom hanyatlásához kapcsolódó, a birodalomban élő elnyomott népek lázadásával és az európai nagyhatalmak beavatkozásával összefüggő problémák halmaza. A kifejezés röviden az európai hatalmak ellentéteit takarja a három kontinensre kiterjedő, bomló Oszmán Birodalom feletti befolyás megszerzéséért. A keleti kérdést a kialakuló világpiac, a gyarmatokért, illetve azok megtartásáért folyó hatalmi politika tűzte napirendre, s mint európai probléma a 18. század végén körvonalazódott. Egészen pontosan akkor, amikor az orosz-török háborút lezáró kücsük-kajnardzsai békében Oroszország kijutott a Fekete-tengerhez s megkapta a Dunai Fejedelemségek s az Oszmán Birodalomban élő pravoszlávok feletti védnökség jogát. A 19. század második évtizedében jelent meg ez a kérdéskör az európai diplomáciában, és az első világháborút lezáró békerendszerig vezető szerepet játszott.
A keleti kérdés komplexitása, bonyolultsága folytán igen gazdag és színes, széles spektrumú szakirodalommal bír.
A nemzetközi kapcsolatokban játszott meghatározó szerepe miatt az európai és orosz történészek a 19. század közepétől kezdtek foglalkozni a tanulmányozásával. Azóta a keleti kérdés-kutatás jelentős fejlődésen ment át és a forrásokon alapuló kutatómunkának köszönhetően – a keleti kérdés keletkezése, fogalma, kronológiai határainak kijelölése, tartalma és részproblémáinak vizsgálata terén – mára már egy objektívebb és pontosabb képpel rendelkezünk e bonyolult problémáról.
Az orosz keleti kérdés-historiográfia áttekintését, elsősorban terjedelmi okokból, a történeti keleti kérdés időszakára (a 18. század végétől az 1856-ig terjedő intervallumra) vonatkozó kutatások eredményeinek bemutatására korlátoztuk.
Az 1917 előtti orosz történetírásban először alaposabban Ny. Ja. Danyilevszkij vizsgálta meg a keleti kérdést az Oroszország és Európa című művében. A krími háború után, 1869-ben megjelent munkájával komoly hatást gyakorolt a pánszláv közvéleményre és a keleti kérdést kutató orosz történészekre is. A probléma új szempontú megközelítése Sz. Sz. Tatyiscsev és Sz. M. Szolovjov munkásságához köthető. A keleti kérdés keletkezését és tartalmát illetően eltérő véleményeket fogalmaztak meg a könyveikben. (Tatyiscsev I. Miklós külpolitikája c. kötete 1887-ben, Szolovjov Keleti kérdés c., illetve I. Sándor cár. Politika-diplomácia c. munkái 1877-ben jelentek meg.) Tatyiscsev – egyébként az elképzelése több ponton mutat rokon vonást Danyilevszkijével – az orosz külpolitika alapos elemzése után, melyet keleti és nyugati irányultságúra választott szét, arra a következtetésre jutott, hogy a keleti kérdés genezisét, valamint az Oszmán és Orosz Birodalom között meglévő konfliktusok forrását a keresztény és muzulmán vallás különbségében kell keresni. Szolovjov a keleti kérdésben Európa és Ázsia ősi harcának egyik fázisát, „a tenger és a sztyepp” küzdelmét látta, és a keleti kérdés kezdetét I. Péter azovi hadjáratától datálta. Tatyiscsevvel ellentétben azt hangsúlyozta, hogy az orosz külpolitika nem választható szét, a keleti és nyugati ügyek organikus egységet képeznek és összefüggenek, valamint Oroszország számára a Fekete-tenger partvidékének megszerzése, a tengerszorosok használatának biztosítása hatalmi és gazdasági szempontból egyaránt fontos volt.
A szovjet történetírásban elsőként M. P. Pokrovszkij foglalkozott behatóan a keleti kérdéssel. A marxista elveknek megfelelően a nagyhatalmak között feszülő kibékíthetetlen ellentétek gyökereit az Oszmán Birodalomból eredeztette. Az 1929-ben megjelent munkáiban (Diplomácia és a cári Oroszország külpolitikája; Keleti kérdés) a keleti kérdést egy komplex, az európai nagyhatalmak gyarmatosító politikájával összefüggő probléma részeként mutatta be, hangsúlyozván azt, hogy a nagyhatalmak küzdelme az Oszmán Birodalom megszerzéséért folyt. Pokrovszkij a vizsgálódása során törekedett arra is, hogy a keleti kérdés stratégiai, gazdasági és politikai összetevőire fényt derítsen, ami igen méltányolandó, a keleti kérdésben követett orosz külpolitika megítélésében azonban több hibás következtetésre jutott. A munkássága a keleti kérdést kutató szovjet történészek több nemzedékére hatott.
A szovjet keleti kérdés-kutatásban jelentős változás csupán a hatvanas évek elején következett be. Ekkorra a keleti kérdés fogalmi, kronológiai, tartalmi tisztázásán túl kiformálódtak azok a kutatócsoportok/irányzatok is, amelyek a keleti kérdés részproblémáinak vizsgálatára specializálódtak és máig működnek, fiatal ambiciózus történészek részvételével.
 A 19. század első felének orosz Közel-Kelet-politikáját vizsgáló történészek (A. M. Sztanyiszlavszkaja; G. L. Ars; Sz. V. Sparo; A. V. Fagyejev; A.V. Georgijev; V. N. Vinogradov) elsősorban az orosz-török kapcsolatok elemzésére, valamint Oroszország és a nyugat-európai államok közötti vetélkedésre/együttműködésre koncentrálnak. Más kutatók (I. Sz. Dosztyjan; Je. I. Druzsinyina; G. G. Groszul; A. K. Martinyenko; Ju. A. Piszarjev) a keleti kérdés fontos részét képező problémára, a Balkán-kérdésre szakosodtak. A tudósok egy harmadik csoportja (A. F. Miller; A. D. Novicsev; V. B. Luckij, V. I. Seremet; G. A. Klejnman) az Oszmán Birodalom történetével és az oszmán modernizációval foglalkozik.
A hatvanas évektől a keleti kérdés története helyet kapott Oroszország, az orosz külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok történetének szentelt átfogó, modern szemléletű munkákban is. A forráskiadványok – az Orosz Birodalom Külügyi Levéltárának 1800 és 1830 közötti évekkel foglalkozó iratanyaga 1960-tól 1995-ig 16 kötetbe rendezve jelent meg – a keleti kérdés problémaköreinek alaposabb kutatását segítették/segítik a vizsgált korszakban. 1974-től adja ki a Szovjet (ma Orosz) Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézete a Balkán kutatások c. kötetet, amelyben az orosz történészek a keleti kérdés kutatása terén elért új eredményeiket tehetik közzé. Az intézet érdeme annak a kétkötetes munkának a kibocsátása is, amely a nemzetközi kapcsolatok rendszerében mutatja be a Balkánt az 1815 és 1856 közötti időszakban.
A kilencvenes évek keleti kérdés- és Balkán-kutatása is több modern hiánypótló monográfiával és tanulmánnyal büszkélkedhet. Azonban még mindig vannak a keleti kérdésnek olyan részproblémái, melyeknek máig kevés figyelmet szentelnek az orosz történészek. Az Oszmán Birodalom felosztását szorgalmazó tervek alig kutatottak. Az Oszmán Birodalom területén létesített orosz konzulátusok és az orosz kereskedelem kapcsolatának vizsgálata, a konzuli jelentések feldolgozása is várat magára, pedig a segítségükkel, az orosz kereskedelemre vonatkozó adataik tükrében az orosz Közel-Kelet- politika gazdasági mozgatóiról a mostaninál pontosabb képet kaphatnánk.


Regionalizmus és a parasztgazdaságok bizonyos statisztikai adatok alapján
Előadó: Kurunczi Jenő

Az előadás orosz nyelven hangzott el. Rezüméje az orosz oldalunkon olvasható.

Konzervativizmus- és szélsőjobbkutatás a rendszerváltás utáni orosz történetírásban
Előadó: Bebesi György

A SU 1991-re datálható szétesése után az új Orosz Föderáció, a „Negyedik Oroszország” tudományos és közélete is jelentős átalakuláson ment keresztül, ebbe a folyamatba illeszkedik bele a történetírás alapvető paradigmaváltása is.
            Eleinte – más Kelet-Európai országokhoz hasonlóan – a kompenzáció, illetve a túlkompenzáció jelensége bukkant fel, (Osztrecov és társai), a szerzők jelentős része igyekezett feledtetni, illetve „jóvátenni” a szovjet-érában leírt műveit. A sok esetben – egykori baloldali szerzők tollából származó - szélsőségesen antikommunista és szovjetellenes művek mellett kétségkívül értéke a folyamatnak, hogy új témák bukkannak fel, valamint a korábbi érában nemkívánatos korszakok és jelenségek ismét a történetírás-kutatás tárgyaivá válhattak. Ezen témák sorába illeszkedik a konzervativizmus és szélsőjobbkutatás újjáéledése is, amely gyakorlatilag az 1920-as évek óta a tabutémák kézé tartozott. Eleinte a huszadik század elejének kiadványait, köteteit adták ki gyakran egyszerű hasonmás formátumokban, említést érdemel, hogy a századelő forrásközleményei is újból napvilágot láthattak.
            Az új orosz állam kereste a saját identitását, saját történelmi előképeit, s ezt a századelő félalkotmányos, félparlamentáris rendszerében, az ún. „júniusi monarchiában” találta meg, ezért ez a korábban nem sok érdeklődéssel övezett terület a kutatás kiemelt irányai közé került. Az egykori nagy pártkiadóból átalakult „Rosszpen” megkezdte a századelő párdokumentumainak kiadását, más kiadók, pl. a Terra, a századelő orosz politikusportréinak feldolgozásába fogtak, s ennek a folyamatnak mérhető eredménye, hogy kihasználva a megnyíló levéltárak nyújtotta kutatási lehetőségeket, sikerült túllépni a korabeli kiadványok reprintjén, s eredeti forráskutatásokkal és feldolgozásokkal gyarapítani a téma valóban sok lehetőséget rejtő palettáját.
            A 90-es évek második felétől aztán bekövetkezett a „kompenzáció kompenzációja”. Túljutva a rendszerváltás túlfűtött társadalmi légkörén és a szinte orosz betegség értelmiségi lelkifurdaláson (vehisták), kijőve a jelcini korszak gazdasági recessziójából, kialakult az új és régi neveket egyaránt tartalmazó történészgárda, amely már nem napi politikai indíttatásból, és nem szoros pártpreferenciák szerint, hanem valóban tárgyilagosan, szakszerűen, a szakmai vitára alkalmas módon foglakozik az orosz történelem egyik kétségkívül meghatározó szellemi irányzatával, a konzervativizmussal, s annak különböző válfajaival. A jelenség nem marginális, hanem össznemzeti hatása is van, érdemes arra gondolnunk, hogy november 7-e helyett egyre inkább november 4-e válik nemzeti ünneppé. S az új identitások kialakításában a nemzettudat újraformálásban a történetírásnak kiemelt szerepe van
            A referátum a fentebb vázolt folyamat keretében megkísérli bemutatni és röviden értékelni azokat a főbb műveket és kiadványokat, amely az elmúlt másfél évtizedben a tárgykörben orosz nyelven napvilágot láttak, és amelyek tevőlegesen hozzájárultak nemcsak a kutatási irányok bővítéséhez és a szakma fejlődéshez, hanem az új orosz társadalmi tudat e tekintetben történő átalakításához is.


A Bajkál-vidék birtokbavételének problémája a szovjet történeti Szibéria-kutatásban az 1930-as - 1960-as években
Előadó: Szili Sándor

A történettudomány pártirányítási mechanizmusának kialakulása és működése a Szovjetunió régióinak vonatkozásában Burjátia példája alapján.




<<< vissza

  

Szervezeti változások az ELTE BTK Történeti Intézetében
2019-09-16

2019 sok újdonságot hozott az ELTE BTK Történeti Intézetének életébe.

Tovább >>>
Hallottál már róla - Kutatók Éjszakája a Ruszisztikán
2019-09-15
Nyilván már hallottatok róla, hogy a Ruszisztikai Központban mindig nagyszerű programok vannak a Kutatók Éjszakáján. Idén a programokat arra a kérdésre fűztük fel, hogy Hallottál már róla? Ha igen, gyere el, ha nem, akkor pedig azért gyere el szeptember 27-én!
Tovább >>>
Metodikai szombat 2019 szeptember
2019-09-14
2019 első őszi, orosztanároknak szóló metodikai szombatjára 2019. szeptember 21-án 13 órától kerül sor a Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központban.
Tovább >>>
Megunhatatlan a Moszkva nem hisz a könnyeknek
2019-09-12

Vlagyimir Menysov Oscar-díjas alkotása jó választás volt a szeptemberi ruszisztikai filmklub évadnyitásához. Mindenkit elvarázsolt a film – akár először, akár másodszor, akár sokadszor látta.

Tovább >>>
Szeptemberi színház - Ványa bácsi
2019-09-07
A Ruszisztikai Központ Színház Odüsszeiája szeptemberben a váci Dunakanyar Színház és a dunaújvárosi Bartól Béla Kamaraszínház koprodukciójában bemutatott Ványa bácsi-ra kalauzolta el az érdeklődőket.
Tovább >>>