A Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság magyar tagozatának évzáró összejövetelére 2008. december 4-én került sor a szokott helyen, az ELTE BTK Főépületében. Az összejövetel meghívott előadója az Orosz Föderáció rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Igor Szavolszkij úr volt. Emlékeztető
a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozata
2008. december 4-i üléséről
Jelen vannak: Szvák Gyula elnök, Krausz Tamás társelnök, Font Márta alelnök, Sz. Bíró Zoltán titkár,
valamint Baráth Magdolna, Bebesi György, Bodnár Erzsébet, Filippov Szergej, Földes György, Kurunczi Jenő, Makai János, Radnóti Klára, Sashalmi Endre, Seres Attila, Szili Sándor, Varga Beáta és Borsodi Csaba, az ELTE Történeti Intézete igazgatója
Kimentette magát: Ágoston Magdolna, Czövek István, Gebei Sándor, Vida István
 Az ülésen a Vegyesbizottság 2008. szeptember 25-i ülésén megfogalmazott meghívásnak megfelelően Igor Szavolszkij, az Orosz Föderáció rendkívüli és meghatalmazott nagykövete tartott rövid előadást az orosz külpolitika fő irányairól, a magyar-orosz kétoldalú kapcsolatok alakulásáról.Igor Szavolszkij Medvegyev elnököt idézve kiindulásként megállapította, hogy az egypólusú világ megbukott, a világ mostani felépítése nem megfelelő. Ez a rendszer megbukott politikailag (bizonyság rá Dél-Oszétia) és megbukott pénzügyileg, gazdaságilag. Utóbbi területen a bretton woodsi rendszer átépítésére lenne szükség. Politikailag vissza kell állítani a nemzetközi jog elsődlegességét a nemzetközi kapcsolatok rendszerében, a konfrontáció elkerülését. Oroszország elsődlegesnek tartja állampolgárai védelmét és nem titkolja, hogy bizonyos régiókhoz, országokhoz elsődleges érdekei fűződnek. Oroszország az északi félteke új politikai architektúrájára vonatkozóan gyakorlati javaslattal is élt: jöjjön létre jövő nyáron egy új európai biztonsági szerzödés – a Helsinki Egyezményhez hasonlatosan, de kötelező nemzetközi jogi érvénnyel. Ezt a javaslatot az EU soros, francia elnöksége is támogatta, és azt javasolta, hogy jövő nyáron üljön össze egy európai csúcs-értékezlet.
Igor Szavolszkij az orosz-magyar kapcsolatokat az orosz-EU viszonyok keretein belül vizsgálta, amelyek lényege, hogy a kölcsönös érdekeken kell alapulniuk és nyitottak, pragmatikusak és az együttműködés jellemző rájuk. A közös érdekeket Magyarországgal meg tudták találni. A gazdasági, politikai kapcsolatokon kívül a kulturális-tudományosak is fejlődnek – bizonyság erre a hamarosan az ELTE-n megnyíló ruszisztikai könyvtár és kabinet, a Mojszejev együttes sikeres fellépései, a tervbe vett nagy közös kiállítások vagy éppen a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság működése.
 Az Orosz Föderáció nagykövete ezután kérdésekre válaszolt. Ennek kapcsán kitért Oroszország Kínával és Indiával kapcsolatos külpolitikájára, majd Krausz Tamás kérdésére válaszolva kifejtette, hogy nem lehet úgy fogalmazni mintha Oroszországnak ne lenne speciálisan Kelet-Európára kidolgozott külpolitikai koncepciója, bár az kétségtelen, hogy ezt a térséget nem egységes egészként látják – aminthogy nem is az. Az esetleges ukrán NATO-tagsággal kapcsolatos aspirációkra vonatkozó kérdés kapcsán elmondta, hogy a neokonzarvatív külpolitika egyik központi eleme az Oroszország visszatartására irányuló törekvés, szerinte Ukrajna nem lesz NATO-tag, hiszen az ukránok többsége elveti azt, hangsúlyozta , hogy Európa nemcsak az Európai Unió, abba beletartozik Oroszország is. Sz. Bíró Zoltán az új amerikai adminisztrációval kapcsolatos orosz várakozásokra kérdezett rá, amivel kapcsolatban az orosz nagykövet elmondta, hogy valóban várják, hogy Barack Obama elfoglalja elnöki helyét. De a stratégia stabilitásról tárgyalni kell, ugyanis az utolsó szerződés is lejár a jövő év végén és azon kívül is az USA leállított egy sor területen való együttműködést. Sz. Bíró Zoltán a pénzügyi krízis orosz vonatkozásai iránt érdeklődött még, amire Igor Szavolszkij azt válaszolta, hogy nem látja annak jeleit, hogy a mostani gazdasági helyzet csökkenő külpolitikai aktivitást eredményezne. Bodnár Erzsébet az orosz-török kapcsolatok alakulásáról kérdezett, Igor Szavolszkij részletesen indokolta miért tekintik igen fontos partnernek Törökországot.
Krausz Tamás kíváncsi volt a nagykövet úr véleményére azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben mintha erősödtek volna az államnacionalizmuson belül a birodalmi nézetek. Igor Szavolszkij erre úgy reagált, hogy szét kell választani az eszmetörténetet a reális élettől. Az emberekben pl. a 90-es évek elején erősebb volt az Amerika-ellenesség, mert az akkori kormány teret engedett az USA-nyomásnak. Egyébként az orosz külpolitika gyakorlati lépéseiben nincs nyoma valamiféle új birodalmi gondolatnak. Földes György ennek kapcsán amerikai élményeiről beszélt, ugyanis az amerikai sajtó az orosz flotta venezuelai megjelenése kapcsán Oroszország világhatalmi ambícióiról értekezett. Igor Szavolszkij azt hangsúlyozta először, hogy Oroszország azt szeretné, ha érdekeit tiszteletben tartanák, ami nem jelent birodalomépítést. Oroszország azonban olyan ország, amely a világ GDP-jének 3%-át állítja elő, s amelynek pl. Latin-Amerikában is vannak érdekei, amelyeket az utóbbi időben kissé elhanyagoltak. Oroszország a belső fejlődését kívánja biztosítani és ehhez sok külföldi partnerre van szüksége. Egyébként – kérdezte – az USA-sajtó Kína jelenlétéről a térségben miért nem ír ilyen hangsúllyal? És, persze, Oroszországnak különleges érdekei vannak a FÁK-térségben.
Sz. Bíró Zoltán ezzel összefüggésben emlékezett meg a közelmúltban Azerbajdzsánban, Üzbegisztánban és Kirgíziában tett utazásáról, amelynek során a térség politikusai a Grúziával kapcsolatos orosz álláspontot támogatták, s erről Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt is tájékoztatták. Sz. Bíró Zoltán egyébként nem látja e térség vonatkozásában az intenzív orosz külpolitikát. Igor Szavolszkij emlékeztetett arra, hogy két évvel ezelőtt értékelték át a FÁK-kal kapcsolatos külpolitikát és első helyre kerültek a humanitárius projektek.
Szvák Gyula Igor Szavolszkijt egy korábbi FIDESZ-ünnepségen tett megnyilatkozása motivációiról, illetve arról kérdezte, hogy mindez hogyan befolyásolhatja a jövőben a kétoldalú kapcsolatokat. Igor Szavolszkij visszaemlékezvén az esetre, azt mondta, hogy akkor őt személyesen megszólították, amire reagálnia kellett. Általában azonban az a kiindulópont, hogy Moszkvának Budapesttel van dolga és a kétoldalú kapcsolatok a mindenkori kormányok között intéződnek. Oroszországban szerencsés, hogy a külpolitika gyakorlatilag konszenzusos alapon áll. Arra a teoretikus kérdésre, hogy egy esetleges kormányváltás a jövőben mennyiben befolyásolná a kétoldalú kapcsolatokat, azt válaszolta, hogy ő a legnagyobb ellenzéki pártnak mindössze két képviselőjénél tapasztal neokonzervatív külpolitikai gondolkodást, olyant, ami azt a benyomást kelti, mintha a Kaczynski-ikrek magyar fordítását hallanánk. Ha ez kerülne túlsúlyba, akkor bizonyos területeken a kapcsolatok bizonyára szünetelnének, de még így is meglehetne találni az együttműködés formáit. Egyébként úgy gondolja, hogy az élet kikényszeríti a józan megoldásokat, amelyek felül írják az esetleges ideológiai megfontolásokat. Jó példa erre a jelenlegi magyar kormánnyal ápolt kapcsolat, amely nagyon komoly projekteket tartalmaz a kölcsönös előnyök alapján.
A nagy érdeklődést kiváltó ülés végén Szvák Gyula a Bizottság nevében megköszönte az Orosz Föderáció rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének, hogy ellátogatott a vegyesbizottsági ülésre és tájékoztatta annak tagjait a fentebb rögzített kérdésekről. Megfogalmazta ugyanakkor a Bizottság azon kérését is, hogy az orosz külpolitika, illetve a magyar-orosz kapcsolatok közérdeklődésre számot tartó eseményeiről a jövőben is tájékoztassa a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottságot – amire Igor Szavolszkij ígéretet tett. |
