Archív konferenciák:
A Habsburg- és a Romanov Birodalom - Moszkva 2005. március 31. Leírás | Előadások | Kiadvány Előadások |
Habsburgok és Romanovok (bevezető)
Előadó:
A Habsburg Birodalom 1918-as felbomlásának és a Romanov-dinasztia 1917-es bukásának okairól
Előadó:
A Habsburg Birodalom 1918-as felbomlásában és a Romanov--dinasztia 1917-es bukásában, amely sokak szerint – és szerintem is -- nem az Orosz (Rosszijszkaja) Birodalom végét, hanem csak válságát jelezte, semmi meglepő nincs. A történelem tanúsága szerint a birodalmak – a civilizációkhoz hasonlóan – kialakulnak, felemelkednek, majd hanyatlani kezdenek, és végül elbuknak. Ez eddig minden birodalommal így történt. Több évszázados fennállás után az I. világháború végén ez a sors várt nemcsak a Habsburg-, hanem az Oszmán Birodalomra, s a kommunizmus félévszázados kísérlete után 1991-ben a Szovjetunióvá alakult Orosz Birodalomra is. Ugyanazon a földrajzi területen vagyis a német és az orosz nyelvterület közötti „Köztes-Európában”, amelyet valamikor a három említett birodalom uralt, az önálló politikai egységek száma ma: 21. Ezen átalakulás legnagyobb felhajtóereje véleményem szerint a modern nacionalizmus, hordozói pedig az egyes nemzetek-nemzetiségek voltak. Nagyban hozzájárultak azonban más tényezők, például az egyes időszakokban meghatározó befolyással rendelkező nagyhatalmak stratégiai érdekei és céljai is. Előadásomban e tényezők I. világháborús szerepét fogom bemutatni a Habsburg Birodalom bukásának és az Orosz Birodalom megrendülésnek konkrét okaira és körülményeire koncentrálva.
Az orosz abszolutizmus összehasonlító megközelítésben. XVIII-XX. század
Előadó:
Felvilágosult abszolutizmus a Habsburg Birodalomban és Oroszországban
Előadó:
Az alábbi előadás nem a Habsburg és a Romanov felvilágosult abszolutizmussal foglalkozik, hanem olyan fogalmi és historiográfiai problémákkal, amelyek mindkettő kapcsán felmerülnek. Az abszolutizmus és a felvilágosult abszolutizmus fogalma a történettudományban több mint 150 év óta szolgál színvonalas vagy kevésbé színvonalas intellektuális játék tárgyául, s az is marad. Intellektuális játék tárgya. Definíciószerűen nem válaszolható meg: mi az abszolutizmus, mi a felvilágosult abszolutizmus? Éppúgy nem, mint ahogy az sem: mi a felvilágosodás? De nemcsak definiálni nem lehet ezeket a fogalmakat, hanem autentikus értelmezésük is lehetetlen. F. Hartung a felvilágosult abszolutizmusról szóló tanulmánya elején Szent Ágostont idézte: „Si nemo ex me quareat, scio; si quarenti explicare velim, nescio” (Hartung, 1955). A bölcs közhely intő igazsága ellenére a korszak kutatói több mint másfél évszázada rendületlenül kísérleteznek azzal, hogy megválaszolják a megválaszolhatatlan kérdéseket.
A birodalom mint nemzetiségek közössége (a XVI-XIX. századi orosz történelem tanulságai)
Előadó:
Az orosz önkényuralom birodalmi doktrínája: ideológiai és szociál-pszichológiai aspektusai
Előadó:
Az Osztrák-Magyar Monarchia a nemzetközi politikában
Előadó:
A Habsburg-Monarchia – akárcsak a többi állam – két konstans nemzetközi érdekkel rendelkezett. Egyrészt fenn kívánt maradni, másrészt pedig hatalmát kívánta növelni. Függően attól, hogy éppen létét fenyegette-e veszély, vagy hatalomnövekedésében bízhatott-e, választotta meg aktuális szövetségesét. S mivel geopolitikai helyzete olyan volt, amilyen, mindig adódott veszélyforrás, de szövetséges is. Ami talán túlmutatott ezeken a némileg közhelyes állításokon, az – megítélésem szerint – a Monarchia XIX. századi életképessége. Pontosabban szólva az, hogy kritikusai, belső ellenfelei sokkal inkább látták korhadó, szétesett képződménynek, mintsem azt a tények alátámasztanák. A Habsburg-birodalom – szemben a sorra-rendre elhangzó egykorú s a történetírásban is visszatérő megítélésével – a XIX. század egyik legéletképesebb intézményének bizonyult.
Az Osztrák-Magyar Monarchia az orosz külpolitikában
Előadó:
Az Orosz birodalom összeomlása a XIX. század végén - XX. század elején
Előadó:
|