Oroszország története Font Márta - Szvák Gyula - Niederhauser Emil - Krausz Tamás
Kiadó: Pannonica Megjelenés éve: 1997
Szerkesztette: Szvák Gyula
A II. világháború utáni első, magyar szerzők által írt, tételes történelemkönyv Oroszországról a kezdetektől napjainkig a Ruszisztikai Központ műhelyében született. Az 1997-es első kiadást négy éven belül követte a második, átdolgozott kiadás (2001), ami szintén rövid idő alatt hiánycikké vált.
"Oroszországot, ész, nem érted" - ekként kiáltott fel Tyutcsev, a 19. századi orosz költő. "Az orosz népnek hosszú évszázadokon keresztül az a szerencsétlenség jutott osztályrészül, hogy mindenki az összes lehetséges sületlenséget világgá kürtölte róla anélkül, hogy félnie kellett volna a cáfolattól." - ez már Kjucsevszkij történész véleménye ugyancsak a múlt századból. Azóta rendszerek jöttek és mentek, az "Óperencián túli birodalmat" beborító mesterséges köd azonban nem oszlott fel. Félévszázados adósságát törleszti tehát a magyar történettudomány, amikor vezető ruszistái közreadják e könyvet. Mégse várjanak tőle szenzációs leleplezéseket vagy történelmi igazságtételt. De közhelyeket, szépítéseket, unalmas faktográfiát sem. A szerzők egyként szakítottak a szovjet történetírás idealizáló felfogásával és az emigráns irodalom pamfletszerű tárgyalásmódjával. A hagyományos eseménytörténet helyett a problématörténeti műfajt választották. Az orosz história sajátosságait igyekeztek megjeleníteni, az okok és a következmények felkutatásának módszerével. Egy nagy nép és egy erős állam ellentmondásos történelmi kapcsolata, viszontagságos fejlődéstörténete elevenedik meg a könyv lapjain. Egy birodalomé, amely a fennállása során egyformán elkülönült a Nyugattól és a Kelettől. Történelme folyamán hol egyikhez, hol másikhoz került közelebb, ám mindvégig megmaradt sajátosan orosznak. Minden nép megérdemli a másik jóindulatú figyelmét. Mára már lejárt lemez a "moszkovitaság", de az oroszfóbia is divatját múlta. Ideje, hogy elfogulatlan szemmel nézzük végig a varég vitézek, tatárölő fejedelmek, rettegett cárok és főtitkárok, egyszersmind Tolsztoj, Csajkovszkij, Saljapin, Ejzenstein, Szaharov és Gagarin nemzedékeit.
|