A Ruszisztikai Könyvek sorozatban eddig 37 kötet jelent meg, az első 1995-ben, a legutóbbi 2013-ban.

Az 1917-es oroszországi forradalom és az azt követő polgárháború a XX. század egyik legjelentősebb, az évszázad arculatát meghatározó esemény volt. Az 1920-as években kiépült szovjet rendszer több eleme ugyanis éppen ezekben az években született meg. Természetes, hogy egy ilyen horderejű esemény nagyon gazdag, szerteágazó és sokrétű irodalommal rendelkezik. Különböző szemléletű és színvonalú művek ezrei próbálják megvilágítani az akkori történéseket vagy azoknak legalább egy-egy aspektusát.
E könyv célja a legfontosabb orosz fehérgárdista tábornoki rezsimek hatalmi szerkezetének megvizsgálása a történeti és ideológiai gyökereik, hatalmi felépítésük, gyakorlati működésük és az önmagukról alkotott képük alapján. Gyenyikin, Jugyenyics, Krasznov, Miller és Vrangel tábornokok, valamint Kolcsak admirális rendszerei ugyanis idővel mindenütt a szovjethatalom legfőbb alternatívájává nőtték ki magukat és ezzel rányomták bélyegüket az egész polgárháborúra, amely úgy vonult be a köztudatba, mint a fehérek és vörösök harca. Pedig az egyáltalán nem volt csupán a két szekértábor közötti küzdelem, hanem inkább egy sokpólusú véres konfliktus, amelyben a korabeli társadalom különböző szegmensei fegyverrel a kezükben próbálták megoldani az évszázadok során felgyülemlett összes konfliktust. A fehér tábornokok rezsimjeit leginkább katonai diktatúraként lehet jellemezni, amit maguk a fehérek sem tagadtak, hiszen a fetisizált “erős kéz'és “szilárd hatalom' segítségével az 1917 óta áhítozott “hagyományos rendet' akartak visszaállítani. A fehérgárdista tábornoki diktatúrák születése ugyanakkor nemcsak az 1917-es októberi eseményekre és a bolsevizmusra való reakciónak tekinthető, hanem egyben választ akart adni a forradalom évében kialakult káoszra és az orosz államiság majdnem totális összeomlására.