'A muszkák (...) oly epikur gonosz, istentelen csalárd és hazug emberek, hogy lehetetlen róluk eleget írni. Fél évig éltem köztük, tehát jól kiismertem őket, de mondhatom is, hogy ez az ország a fajtalanságnak, paráználkodásnak és egyéb bűnöknek oly fészke, aminő nincs több a világon' - summázza tapasztalatait Zalánkeményi Kakas István, erdélyi diplomata és utazó az orosz népről és országról a XVII. század legelején. Véleményével nincs egyedül: ekkorra számos hasonló jellemzés látott napvilágot, s Európa nyugati részében Moszkóviát már egy ideje elkönyvelték a barbárság és kegyetlenség honának.
A kötet arra vállalkozik, hogy az egykorú nyugati források öszszevetésével egy árnyaltabb, sokrétűbb, a valósághoz közelebb álló kép bontakozzék ki Moszkóviáról és lakóiról. Az európai szerzők Oroszországot bemutató műveiből megismerhető, milyen volt az idegenek helyzete Moszkóviában, hogyan viszonyultak a külföldiekhez az oroszok, hogyan tisztelték uralkodójukat, az milyen hatalommal rendelkezett, milyenek voltak az ítélkezési szokások, a nép helyzete. Papírra vetették, milyennek látták az orosz népet, az ország természeti adottságait és gazdagságát, részletesen írtak a kereskedelemről és a városokról s talán legtöbbet az ortodoxiáról. E források alapján megváltozhat néhány máig ható, közkeletű - de az újabb kutatások tükrében immár elavultnak tűnő - nézet arról, hogy Oroszország és Európa századokon át tudni sem akart egymásról, s csak a nagy reformer, I. Péter nyitott ablakot Európára.