A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna
Nemzetközi tudományos–módszertani konferencia az ELTE BTK-n
2009-06-10 |
"Mit is értünk ’oroszságismeret’ alatt?" címmel lezajlott a Ruszisztikai Központ által szervezett nemzetközi tudományos-módszertani konferencia az ELTE BTK-n.
 Az ELTE Ruszisztikai Központ júniusi kétnapos nemzetközi konferenciájának tárgya az ’oroszságismeret’ (rosszijevgyegyenije) volt. A konferencia egyszerre érintett tudományos és oktatással kapcsolatos kérdéseket, s az ’oroszságismeret’ terminológiai meghatározásának nehézsége alkalmat adott olyan „sorskérdések” felvetésére is, mint Oroszország helye a világban, az Oroszországhoz fűződő viszony, vagy éppen a történettudomány paradigmáinak megvitatására. A szimpózium résztvevői a magyar és orosz tudományos élet legjelesebb képviselői közül kerültek ki.
Dezső Tamás dékán megnyitója után az első szekcióban elsősorban az elméleti jellegű kérdések kerültek terítékre.
 Jurij Pivovarov akadémikus az ’oroszságismeret’ kapcsán Oroszország megértésnek problémájáról beszélt. Véleménye szerint téves az az út, amelyik Oroszország különállására helyezi a hangsúlyt, amely szemlélet a Nyugat és Oroszország fejlődésének összehasonlításán alapszik, de kevésbé alkalmas az orosz fejlődés lényegének megragadására. Hiszen az orosz történelem Nyugatról nézve ugyan „különös”, viszont fejlődésének megvan a saját belső logikája. Miért nem alakult ki Oroszországban európai típusú demokrácia? Miért nincs civil társadalom? Mi okozta az Orosz Birodalom bukását? Miért éppen a bolsevik alternatíva valósul meg 1917 után? Miért bomlott fel a Szovjetunió? Miért vannak más hatalmi és tulajdonviszonyok Oroszországban, mint Nyugaton? Ezekre a lényegi kérdésekre magában Oroszországban kell keresni a választ.
Irina Glebova előadása, kapcsolódva az előzőhöz, az orosz történelemnek mintegy a „sűrű leírását” (Clifford Geertz) sürgette, hiszen az csak a saját kategóriái alapján érthető, ragadható meg. Font Márta, a Pécsi Tudományegyetem professzora a ruszisztika és az ’oroszságismeret’ közti különbséget hangsúlyozva, előbbi filológiai megközelítését emelte ki, szemben az ’oroszságismerettel’, amely az Oroszországgal kapcsolatos egyes diszciplinák szintézisét jelenti.
A konferencia folytatásán Dmitrij Bak, az Orosz Állami Bölcsészettudmányi Egyetem rektorhelyettese előadásában kiemelte, hogy a ’oroszságismeret’ feladata nem pusztán a történeti értelmezés, hanem a jelen problémáinak kutatása is.
 Szvák Gyula professzor az induló Ruszisztikai MA képzés integrálásáról beszélt, a leendő szak céljairól, feladatairól, gyakorlati megvalósításáról. Krausz Tamás professzor a szovjetológia és az ’oroszságismeret’ viszonyát elemezte előadásában, a szovjetológiai kutatások alapvető kihívásait összegezve (ezek: a nemzeti kérdés vizsgálata, az energetika és a gazdaság szerepe, társadalomtörténet, mentalitástörténet).
 Marina Mohnacseva a ruszisztika fogalmának kialakulásáról beszélt, Alekszandr Kamenszkij nagyívű előadásában a jelenlegi orosz történeti kutatások jellegét és problémáit tekintette át (az egyes történésznemzedékek közötti megközelítésbeli eltéréseket, az orosz történelem periodizációjának kérdéseit). Alekszej Vlaszov a posztszovjet országok történelemszemléletéről tartott előadást, rámutatva, ezekben az országokban a történelem politika egyik eszköze, s az új nemzeti történetírások (Ukrajnától Üzbegisztánig), miközben új hősöket és mítoszokat kreálnak, kiindulópontjuk, hogy Oroszországgal szembeállítva írják le ezen államok (népek, térségek) múltját.
A konferencia további részében főként gyakorlati problémák kerültek bemutatásra, megvitatásra. Az előadók az orosz történelem kutatásának/oktatásának tapasztalatait mutatták be különböző magyar és orosz felsőoktatási intézményekben (Eger – Gebei Sándor, Nyíregyháza – Czövek István, Budapest – Filippov Szergej, Debrecen – Bodnár Erzsébet, Pécs – Bebesi György, Szeged – Varga Beáta, Jekatyerinburg – Gyóni Gábor). Natalja Poliscsuk a RGGU Tempus programban való részvételéről beszélt.
 A kibontakozó diskurzus során a résztvevők arra a konszenzusra jutottak: az ’oroszságismeret’ – nem tudomány. S nincs is szükség valamely új, kimondottan Oroszországgal foglalkozó diszciplinára. Ehelyett, mint Szvák Gyula rámutatott, a posztmodern történetírás válsága után a régi „pozitivistább” iskolák hagyatékát is számba véve kell közelíteni az orosz történelem kutatáshoz és oktatáshoz. S éppen az oktatás az, ahol a jövőben az ’oroszságismeret’ fontos szerephez juthat. Gyóni Gábor
|
|
