Az ELTE BTK Gólyavárának B terme tele volt a filmművészet lelkes híveivel. Fiatalok és kevésbé fiatalok nem bánták meg, hogy eljöttek: igazán nem mondhatnánk, hogy alternatív "B" változatot láttunk. Első osztályú szórakoztató, ugyanakkor mélyégeket is felvillantó alkotás a Jampecek. 
A filmet Kiss Ilona irodalomtörténész vezette fel. S közben csak jöttek az érdeklődők, jöttek, jöttek. Volt, aki azért, mert már látta a filmet, volt, aki azért, mert – még nem.
Az 1950-es évek orosz nagyvárosi fiataljainak – az akkori társadalmi megítélés szerinti – szélsőséges csoportjáról ad képet a zenés film, amely műfajilag a magyar Made in Hungariát vagy a Csinibabát juttathatja eszünkbe. A moszkvai jampecek bátorsága abban állt az '50-es években, hogy mertek másképp öltözködni, mint a 'rendes állampolgárok', sőt, hajlandóak voltak keményen dolgozni azért, hogy meglegyen a szükséges zsebpénzük, kreatív módszerekkel egyedileg gyártottak 'nyugati széria-cipőket', vállaták a családi konfliktusokat, kortársaik megbélyegzését – mert egyediek akartak lenni a tömegben, ugyanakkor minden kirívó másságot bátor toleranicával támogattak.
Érdekes lenne megtudni, vajon mi ragadja meg mindebből a mai fiatalokat. A film végén mindenesetre taps jelezte az elégedettséget.
 
|
