A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna
Muchától – egy űrkanyarral – Igor Makarevicsig
2011-05-06 |
A II. Ruszisztikai Napok második napja a beszélgetések jegyében telt – Tomas Glanc eszmetörténeti, Schuminszky Nándor, Képes Gábor és Kovács Mihály tudománytörténeti, Ruzsa György professzor pedig művészettörténeti problémákat járt körbe a Ruszisztikai Módszertani Kabinetben.   Délelőtt Tomas Glanc, a prágai Károly Egyetem docense a pánszlávizmus eszméjének történeti hangsúlyváltozásairól beszélt. Délben Schuminszky Nándor űrkutatás-szakértő a történelmi tények és áltények dinamikus interpretálhatóságára irányította rá a jelenlévők figyelmét Jurij Gagarin űrutazása apropóján. Délután Ruzsa György művészettörténész professzor a kortárs orosz képzőművészet jeles alkotóival ismertette meg a közönséget, olyan mozzanatokat emelve ki, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a XX. század elejének avantgárd jelenségeihez. Így egy nap alatt bezárult egy időkör: az 1910-es évektől a 60-as éveken keresztül eljutottunk 2010-ig, ahonnan visszaugrottunk a 10-es évekhez. A horizontot pedig nem csak a földfelszínen vizsgáltuk, hanem megnyitottuk az univerzum felé is, a századelő orosz avantgárd művészetének és természettudományos érdeklődésének irányultságát tartva szem előtt.  Tomas Glanc „Slavic Identity in the Communication between Russia and Europe” című előadásának középpontjában Alfonz Mucha pánszláv elképzeléseket tükröző alkotásainak elemzése állt.  Az „50 éve utazott először ember az űrbe”című kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei voltak Schuminszky Nándor, Magyarország egyik legismertebb űrkutatási szakértője és műgyűjtője, a napokban megjelent Űrsztárok és űrsztorik című könyv szerzője, Képes Gábor, a budapesti Közlekedési Múzeum kurátora és Kovács Mihály, a Galaktika Magazin tudományos szerkesztője. Schuminszky Nándor izgalmas és élvezetes multimédiás előadással vezette fel a beszélgetést. Módszertani különlegessége abban állt, hogy cáfolta a cáfolatokat: a Gagarin űrutazásának valódiságát megkérdőjelező elképzelésekről rántotta le a leplet fotótörténeti ritkaságok és dokumentumok segítségével. A legfiatalabb generáció (akiket ezen a rendezvényen gimnazisták képviseltek) szerencsére már csak vicces aspektusokat látott abban, ahogyan a XX. század második felében a hatalom fényképek retusálásával vagy hamis felvételekkel igyekezett megváltoztatni a múltat. Schuminszky Nándor arra is rámutatott, hogy nem szabad átesni a ló másik oldalára. A hamisítások nyomon követése Gagarin űrutazásával kapcsolatban nem az űrutazás tényének megkérdőjelezéséhez vezet, hanem az ipari kémkedés és a közvélemény manipulálását célzó eszközök történeti megértéséhez szolgál adalékot. A beszélgetés legderűsebb pillanatait egy Neil Armstrong Holdra lépéséhez kötődő anekdota megfilmesített változata adta: ki volt az a bizonyos Mr. Gorsky, akinek fentről üzent Armstrong. (A poénon nem változtat semmit, hogy nincs valóságalapja – mondta Schuminszky úr.)
A beszélgetés másik vonulatát a tudományos tapasztalat és a művészi alkotóerő találkozásából születő szépirodalmi alkotások adták.  A kortárs orosz képzőművészetet Ruzsa György professzor többek között Vlagyimir Jankilevszkij, Ilja Kabakov, Eduard Steinberg, Vagyim Szidur és Igor Makarevics életművén, illetve a magyarországi kapcsolódási pontok felvillantásán keresztül hozta közelebb hozzánk. Ennek a kapcsolatnak fontos eszköze volt a szamizdat – ami napjainkban kinek történelem, kinek közeli emlék, kinek a múlt furcsasága. Minitárlatot is rögtönzött a kabinetben Ruzsa professzor. A diavetítés mellett eredetiben is láthattuk – sőt, kézben tarthattuk – Eduard Steinberg és Vagyim Jankilevszkij több képét. Izgalmas előadás volt, érdekes annak is, aki szakértő füllel hallgatta, és annak is, aki csak távoli érdeklődőként. Az mindenesetre világosan kirajzolódott, hogy a kortárs orosz képzőművészet ma ismét a világ élvonalába tartozik, hasonlóan az avantgárd első hullámának korszakához.. GyZs |
|
