Bagi Ibolya irodalomtörténész, a kötet szerkesztője elmondta, hogy bő egy évig tartott, míg összeállt az anyag. A merítés óriási volt, hiszen a kortárs orosz irodalmi termés rendkívül bőséges. A cél az volt, hogy ne csak "bejáratott" szerzők kerüljenek a magyar olvasó elé, hanem olyanok is, akik most kezdenek ismertté és elismertté válni hazájukban. A műfordítások elkészítésében a legfiatalabb generáció is részt vett a Szegedi Tudományegyetem mesterszakos hallgatói és doktoranduszai személyében.

Kitűnő illusztrációválogatás színesíti a szövegeket, ami arra serkent, hogy a kortárs orosz képzőművészettel is közelebbről megismerkedjen az olvasó. Micsoda szerencse, hogy a Ludwig Múzeumban éppen annak a "Kék orrok" elnevezésű művészeti csoportnak is láthatók alkotásai az "Átmenet és átmenet" című kiállításon, akik a Tiszatáj hátsó borítóját "színesítik".

Szőke Katalin irodalomtörténész a kortárs orosz irodalom női szereplőiről beszélt, nem csak mint irodalmi témáról, hanem mint alkotókról is, nem kerülve meg az eldönthetetlennek látszó kérdést: van-e kifejezetten női irodalom vagy a minőségi irodalom nem kötődik genderhez.

Sz.Bíró Zoltán történész a kötetben szereplő saját tanulmányát kakukktojásként aposztrofálta – hiszen politikai helyzetelemzést ad –, ugyanakkor néhány mondat utána azok számára is világosság vált, hogy mennyire szükség van erre az irodalmi művek értéséhez-értelmezéséhez, akik nem olvasták el a teljes folyóiratszámot. Gyóni Gábor történész is aláhúzta, milyen intenzíven kötődik a kortárs orosz irodalom az aktuális politikai-társadalmi kérdésekhez, ami távolról sem jelenti azt, hogy konjunkturális lenne, van ne érintene általános érvényű kérdéseket – épp ellenkezőleg.

A végső következtetés egyértelmű: nagyon érdemes elolvasni a Tiszatáj tematikus orosz számát és általában véve nagyon érdemes figyelni a kortárs orosz irodalomra.

                                                                                                                                    GyZs