A ruszisztika mesterszak évadnyitó külső programjának a Ludwig Múzeum adott helyszínt. Az "Abszolút szépség – szentpétervári új akadémizmus" című kiállítás kiváló lehetőséget adott érvek és ellenérvek, pozitív és negatív vélemények, érzések ütköztetésére. Néhány szemelvény a ruszisztika mesterszakos hallgatók véleményéből:
"A Ludwig Múzeumban bemutatatott „Abszolút szépség” című kiállítás szembemegy a megszokott nézői elvárásokkal. A szentpétervári új akadémizmus történetét felvonultató képek ugyanis mintha nem minden esetben lennének elég hűek az irányzat által képviselt eszmeiséghez: a tiszta esztétizmus képviseletének, amely vagy a kiállítás egy igen nagy hiányosságának tudható be, vagy talán az új akadémizmus képzőművészei nem képesek azonosulni az általuk kitűzött céllal.
A klasszikus szépségbe vetett hit legtermészetesebben azoknál a műveknél jelenik meg, ahol az irányzat saját korának klasszikus szépségét próbálja megragadni a modern technika segítségével, illetve amelyek a korszak plakátművészetéből ismeretes sematikus figurákat merevítik ki, vagyis túlmutatnak magán az esztétizmuson, közeledve ezzel az általuk elutasított posztmodernhez . Az Új komolyság erőltetett mimézise azonban már csak halvány emlékét őrzi a letűnt klasszikus műveknek. A Maszlov-féle parodisztikus attitűd pedig, amelyre oly nagy hangsúly került a kiállításon, inkább önirónia, mint irónia.
Az abszolút szépség összességében egy erős kiállításnak mondható, mivel a sok-sok negatív benyomás ellenére is meghökkentő és zavarba ejtő." Doktor Stella Barbara
"Ha egy szóval kellene jellemeznem az „Abszolút szépség – Szentpétervári új akadémizmus” c. kiállítást a Ludwig Múzeumban, a meghökkentő lenne rá a legjobb kifejezés.
Minden kétséget kizáróan tökéletes program olyanok számára, akiknek legnagyobb vágyuk, hogy vegyes érzelmekkel hagyjanak el egy múzeumot. Egy biztos: az itt látottak örökre beleégnek az emlékezetünkbe. Én úgy mentem be, hogy nem tudtam mire számítsak… és a látottak alapján azt lehet mondani, hogy valószínűleg maguk a művészek is így voltak vele. Nekem legalábbis ez volt a benyomásom Madonna és Elvis Ádám és Éva párosának figyelő tekintete előtt elhaladva. Erősen emlékeztetett a helyzetem Alizéra Csodaországban. Először értetlenül sétáltam és minden bolondnak tűnt körülöttem. Mintha egy olyan viccen nevettek volna, amibe én nem voltam beavatva, később azonban hozzászoktam. Ez a pillanat, azt hiszem, a művészek által készített rövidfilmeknél következett el. De ehhez erős lélekjelenlétre is szükség volt, ahogyan a görögös alkotásokkal teli részlegben is.
Véleményem szerint ez a kiállítás nem való mindenkinek (gyerekeket lehetőleg ne vigyünk rá, ha meg akarjuk kímélni a korai traumáktól), de maradandó élmény, ha az ember ad neki egy esélyt." Kerekes Karina
"Az Abszolút szépség című kiállításról teljesen megosztotta a társaságot. A kiállítás a 90-es évek elején kialakult „új akadémizmus” irányzatát követő művészek műalkotásait mutatja be. Műfajilag rendkívül változatos. Novikov hímzett fali kendő kompozíciói voltak talán a legkevésbé izgalmasak. Gurjanov stílusa rendkívül egyedi, és a többi művész képei közül azonnal felismerhető. A modern technikát felhasználó művészek alkotási kétes érzéseket keltettek bennünk, miszerint vajon műalkotás-e az, ami számítástechnikai segítséggel készült. Kuznyecov és Maszlov festőpáros munkája volt talán a legmegbotránkoztatóbb. Fényképekkel, festményekkel és kellékekkel is találkoztunk. A művészek maguk vannak a beállított fotókon, amelyek az antikvitás egy-egy jelenetét idézik. A festményeik grandiózusak és megbotránkoztatóak. A pornográf jellegén túl viszont rendkívül kidolgozott részletei vannak. A célját véleményem szerint mindenképp elérte a kiállítás, meghökkentett és foglalkoztatott. Nem mondanám, hogy nem tetszett, érdekesnek találtam." Puskás Anita
"A mai napon a Ruszisztikai tábor keretei között megtekintettük az Abszolút szépség című kiállítást, mely orosz művészek műveit tárta szemeink elé. Be kell vallanom, igazi szkeptikusnak tartom magam, akit a művészet ilyen formában nem mindig ragad meg. Éppen ezért talán kicsit tartottam is tőle, de gondoltam, letudom. Belépve a terembe még nem is sejtettem, hogy mennyire intenzív érzéseket fog kiváltani belőlem, de teremről teremre haladva rájöttem a kiállítás „súlyára”. A festmények, fotográfiák, kisfilmek mind-mind meghökkentőek voltak, amit először negatívumként fogtam fel. De ahogy leülepedett bennem a hirtelen rám törő sokk érzése, adtam magamnak és a kiállításnak is még egy esélyt. Újra átgondolva s áttanulmányozva a műveket rá kellett jönnöm: attól még lehet valami nagyon jó, hogy a szépérzéked nem fogadja be elsőre, vagy éppenséggel bántja. Sőt, lehet, pont ez az érzés kell ahhoz, hogy legbelül megtapasztalj valami újat, valami olyat, amit eddig még nem tapasztaltál. Pont ettől lesz az egész különleges, egyszerűen maradandó élmény. Az első terembe belépve még nem éreztük, milyen hatást hivatott kiváltani a kiállítás, véleményem szerint ez volt a bevezetése valami igazán megdöbbentő dolognak. Az utolsó terembe lépve kicsit letisztultabb élmények fogadtak, én ezt nevezem a levezetésnek. Mindenkinek ajánlani tudom, aki pár órára ki akar szakadni a hétköznapiból, a megszokottból. Garantáltan erőteljes az élmény." Orosz Nikolett
|
