Andrej Zvjagincev Leviatán című filmje nem okozott csalódást a filmszakmának. Elnyerte a 2015 legjobb idegen nyelvű filmjének járó Golden Globe-díjat. Albrecht Krisztián mesterszakos hallgatónak nem várt élményt nyújtott az alkotás.
"Talán illő azzal kezdenem, hogy sosem voltam nagy „filmes”. Különösen a művészfilmek világa volt mindig idegen számomra, jelentsen bármit is ez a fogalom. Így tehát kicsit tartottam ettől a filmtől, nem igazán tudtam, mit várjak tőle.
Megnézve a filmet azonban pozitív csalódásban volt részem; egyrészt pozitívan csalódtam magában a filmben, másrészt pedig magamban, hiszen úgy érezhettem, hogy a film adott nekem valamit, egyszerre volt tartalmas és megindító.
A kisember harca a hatalom ellen, klasszikus, de mindig aktuális téma, amely európai viszonylatban Oroszországra különösen jellemző, hiszen az ottani korrupció, az orosz „hagyományoknak” megfelelően, számunkra ijesztő méretekben tud megnyilvánulni. A film azonban többről szól ennél; amellett ugyanis, hogy egy hiteles társadalom- és politikakritikát láthatunk, az orosz kisvárosi élet minden nevetséges és szomorú részletével (pl. vodka-vedelés), nem véletlen például az sem, hogy nem tudjuk a város nevét, ahol a történet játszódik. Ez ugyanis hozzájárul ahhoz, hogy elvonatkoztassunk Kolja személyes drámájától és univerzális síkon értelmezzük a filmet. Mindezt segíti a képi világ is: a morajló tenger, az őshal hatalmas, fehér csontváza, valamint a régi templom (amelybe már csak a fiatalok járnak iszogatni) együttese felveti a kérdést az ember világban elfoglalt helyéről, valamint múltjáról és jövőjéről. Az utóbbi téma abban is megnyilvánul, hogy Kolja házából és egész életéből a film végére nem marad semmi. Mi marad meg az emberből halála után? Hogyan éli meg az ember az időbeliségét? És egyáltalán milyen lehetőségei vannak az embernek élete során, ha „felsőbb hatalmak” szövetkeznek ellene? Szinte egyértelműen kínálkozik az összehasonlítás Jób történetével, amelyre egyébként konkrét utalás is történik, a falusi pap és Kolja beszélgetése során. Ekkor bukkan fel a film címét adó Leviatán is, amely a Gonosz megtestesülése. A beszélgetés és egyben a film egyik fő kérdése, hogyan viszonyuljon az ember az őt ért csapásokhoz? A pap álláspontja szerint az embernek alázattal kell viselnie megpróbáltatásait. Kolja viszont nem érti, miért beszél az atya példabeszédekben, mikor ő egyszerű – és egyébként jogos kérdéseket – tesz fel. Tud-e a Biblia - vagy bármi más - valódi vigaszt nyújtani az embernek a lét abszurditásával és kiszámíthatatlanságával szemben, amely az én értelmezésemben az egyetlen valódi Gonosz? Ez a kérdés nyitva marad a filmben, illetve az én számomra is."
Albrecht Krisztián
|
