|
A Kutatók Éjszakájának második előadását Krausz Tamástól hallgathatta meg az egyre növekvő számú érdeklődő közönség. Témája apropójául az 1917-es orosz forradalom 100. évfordulójának közeledése szolgált, amelynek megítélése a történelem során gyakran és ellentmondásosan változott.
 1990- ben jelent meg az első olyan orosz történelemkönyv, amelyben csupán egy puccsnak írták le a forradalmat, azonban az események ilyen megítélése Krausz Tamás szerint a történelemhamisítással egyenértékű. Mert mi kell egy forradalomhoz? 1. Lázadó tömegek, akik elfoglalják az utcákat, tereket. Oroszországban spontán tömegmozgalomként kb. 9–9,5 millió ember szervezte magát tanácsokba, így egy alulról kezdeményezett, minden területre kiható új rendszerré szerveződtek. 2. A forradalomhoz kellenek adekvát jelszavak. Az országban lázadás, éhínség, háború volt, adta magát, hogy a Nagy Francia Forradalom jelszavait tűzzék zászlajukra: "szabadság, egyenlőség, testvériség". 3. Szükséges a terek, középületek elfoglalása, és az irányításukban való térnyerés. Ez a kritérium is teljesült, vagyis a '17-es eseményeket méltán lehet forradalomnak nevezni.
A szovjetek gyárakban, fronton, falvakban jöttek létre, és központi kérdésük a tulajdon és a hatalom lett, ezért a polgári forradalom jelszavait később felváltotta a "Doloj kapitalizm" és a "Vszju vlaszty szovjetam”, azaz "Le a kapitalizmussal"és "Minden hatalmat a tanácsoknak". Tulajdonképpen a fellázadt proletárok kitalálták, úgymond, hogy a demokráciának ki kell terjedni a termelésre és anyagi javakra. A következő kulcskérdés 1917 után az volt, hogy ki kell szállni az első világháborúból és az éhínséget fel kell számolni.
 Mindezeken túlmenően a forradalomhoz kellenek még komoly befolyással rendelkező emberek is, úgyhogy az előadás befejező részében Krausz Tamás a forradalom történelmi arcképcsarnokát mutatta be: Trockij volt az 1917-es a forradalom második legfontosabb figurája, aki eleinte Leninnel nagy vitában állt, de aztán beállt Lenin mögé és megszervezte a Vörös Hadsereget. Az orosz kultúra sok lázadót magába tudott szívni, ezért a forradalom vezető figurái között sok nem orosz származású is volt. Lenin szimbolikus figura volt, akiben az elméleti tudós ötvöződött a gyakorlatias szervezővel, és ehhez társultak vezetői képességei. Kamenyev kifinomult zsidó értelmiségi volt, ő javasolta 1922-ben Sztálint a párt főtitkári posztra, aki „hálából” később ki is végeztette. Dzserzsinszkij lengyel származású volt, a forradalmi erőszak egyik kemény kulcsfigurája, Buharin pedig, a legfiatalabb közöttük, képzett közgazdász volt. Később Sztálin vele is leszámolt. Noha represszív és autokratikus rendszert alapoztak meg, a bolsevikok sikere abban állt, hogy hatalmas tömegeket tudtak maguk mellé állítani és mozgalmukat zseniálisan szervezték meg.
Igari Léna
|
