Az alábbiakban Kiss Ilonának, a moszkvai Kulturális Központ igazgatójának a megvalósult programokra vonatkozó értékelése következik, amely a befogadó fél felől nézve is autentikus képet ad:

AZ ÁTTÖRÉS ÉVADJA
Az utóbbi másfél évtized legnagyobb magyar kulturális bemutatkozására került sor Oroszországban: Ablak Magyarországra címmel 2005. február 17-én nyílt meg a Magyar Kulturális Évad, melynek csúcspontja – a Bécs-Budapest és Szentpétervár a historizmus és az avantgárd között 1873-1925 című nagyszabású, 2005. november 11-től három hónapon át tartó művelődéstörténeti kiállítás lesz a pétervári Ermitázsban. A magyar kultúra közel másfél éven keresztül intenzíven és halmozottan van jelen az orosz közönség körében, hiszen az előfesztivál eseményei már 2004. szeptemberében elkezdődtek. Túlzás nélkül állíthatjuk: 2005 „a fordulat éve” a magyar-orosz kulturális kapcsolatok jelenkori történetében, mert:
 § beteljesítette a 2002 óta tartó kibontakozást két ország közötti kulturális diplomáciában;
 § megalapozta a hosszú távú, stabil magyar kulturális jelenlétet „a régiók Oroszországában”;
 § létrehozta a kulturális kapcsolattartás és együttműködés új modelljeit „a szubkultúrák Oroszországában”;
 § megerősítette a magyarság-kép új vonásait az orosz közönség körében;
 § kiemelte Magyarországot a közép-európai országok kulturális „szürke zónájából”.

Ez az áttörés főként annak köszönhető, hogy a magyar kormány és a kulturális tárca stratégiai prioritásként kezelte az Oroszországhoz fűződő viszonyrendszer komplex fejlesztését. A kulturális kormányzat „diplomáciai csúcsot” döntött: az utóbbi 10 hónap alatt 10 kulturális felsővezetői látogatás zajlott le Oroszországban. Az évad politikai súlyát növeli, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyesen nyitotta meg, a záróesemény, az Ermitázs kiállítás megnyitóját pedig Bozóki András kulturális miniszter tartja. Az áttörés köszönhető annak is, hogy az évad koncepciója a fogadó ország státusának realitásából indul ki: a mai Oroszország nem egyenlő Moszkvával, hanem a régiók Oroszországa. E realitásnak megfelelően rajzolódott ki az évad geokulturális térképe -- 10 „magyarérdekeltségű” központtal.

A „LEG”-EK ÉVADJA
Az évad átfogó értékelése még készült el, néhány számadatot, tendenciát, sőt rekordot azonban már most rögzíthetünk:
 § másfél év alatt több mint 800 magyar művész közel 130 produkciót mutatott be;
 § az orosz elektronikus és nyomtatott sajtóban kb. 350 kisebb-nagyobb publikáció látott napvilágot;
 § az utóbbi évek külföldi magyar évadjaihoz képest az oroszországi magyar évaddal párhuzamosan, csaknem egy időben zajlanak az orosz évad magyarországi eseményei;
 § programjai Moszkván és Szentpéterváron kívül Oroszország tíz régiójába jutottak el;
 § a programok közel egynegyede közös, orosz-magyar produkció volt, sőt az Ermitázs-kiállítás hármas, orosz-magyar-osztrák koprodukcióban jön létre;
 § rekorderedmények és maradandó értékek jöttek létre a könyvkiadás terén: a 2004. évi Non fiction könyvvásárra, amelyen Magyarország volt a díszvendég, 15 magyar könyv jelent meg oroszul, s ugyanennyi kiadvány várható a következő néhány hónap során;
 § először jelent meg összefoglaló tudományos forráskiadvány a szovjet-magyar közös történelem olyan szenzitív kérdéséről, mint a Szovjetunióba került magyar hadifoglyok helyzete;
 § először került sor a magyar-orosz kulturális kapcsolatok történetében közös CD-kiadásra az alternatív zene terén; a rendszerváltás óta először készült videofilm Budapestről mint irodalmi-kulturális városról;
 § először avattak orosz köztéri szobrot magyar kulturális személyiségről: József Attila bronz mellszobra a jubileuma és az évad alkalmából a moszkvai Idegennyelvi Könyvtár Világkultúra parkjában került felállításra.

A LÁTVÁNYOK ÉVADJA
Ha tartalmilag tekintjük át az évadot, akkor azt mondhatjuk, hogy magasan a vizuális műfajok viszik el a pálmát:
 § Bábművészet: a legnagyobb szakmai és közönségsikert meglepetésre a Színháztörténeti Múzeum Száz év - száz báb című kiállítása aratta;
 § Művelődéstörténet, tárgytörténet: tisztes sajtót kapott a Kreml tőszomszédságában, a Történeti Múzeumban tartott évadnyitó kiállítás is, amely Magyar királyság két császárság között címmel a XIX. századi osztrák-magyar-orosz történelem kapcsolódásait mutatta be eredeti tárgyakon keresztül, s amelyet az orosz lapok így harangoztak be: „két hónapra magyar királyok költöztek a Kremlbe”;
 § Fototörténet: ugyanezen a helyszínen került sor a Budapest két nemzedék szemével: 1945-2005 című fotótörténetileg is egyedülálló kiállításra, a legendás orosz fotográfus, Leonyid Halgyej és fia munkáinak gyűjteménye az orosz Győzelem-napi ünnepségsorozatnak is fontos részét képezték.
 § Médiaművészet: Igen nehéz feltűnést kelteni a burjánzóan gazdag orosz képzőművészeti életben: az Aktív kép című médiaművészeti kiállítás azonban komoly szakmai visszhangot váltott ki: egy kritikus pl. azt emelte ki Art-gulyás című cikkében, miként sikerült a magyaroknak nemzeti jelleget csempészni ebbe a médiaművészet hallatlanul globális világába. 

HUNGARIKUMOK ÉVADJA
Nagy vitát váltott ki az évad koncipiálásakor, milyen „magyar arcot” hangsúlyozzunk Oroszországban, a jól ismert régire emlékeztessünk, vagy próbáljuk „beadagolni” az újat. Végül igen egészséges arányt sikerült megtalálni.
A „régi” hungaricumok:
 § A magyar operett mint afféle békebeli „hungaricum” végül az orosz fogadó fél nyomására került be a programba. A siker őket igazolta: húsz év után látták viszont a pétervári nézők a Marica grófnőt, és óriási lelkesedéssel, mint a „boldogság műfaját” fogadták; „hiába, még mindig Budapest az operett őshazája”, „egy napfényes ország művészete”, „az operett aranyalapja” – ilyen és hasonló felsőfokú jelzőkkel illették az elkényeztetett ízlés pétervári kritikusok a Magyar Operettszínház vendégjátékát.
 § A magyar film az orosz (szovjet) nézőnek mindig is „az” intellektuális filmet, a gondolat műfaját jelentette, s a mai nézők középgenerációja ezt akarta viszontlátni. Jutalmazta is bőven a szervezőket mind a közönség, mind a kritika: mind a moszkvai Szabó István-retrospektív, mind a pétervári Jancsó-retrospektív az évad slágere lett.
Az „új” hungarikumok:
 § az etnojazz, a világzene és az alternatív-kísérleti zene – az évad igazi nagy felfedezése: „Nemigen szokás Magyarországot a világ jazz-nagyhatalmai között emlegetni, pedig Lantos Zoltán és társai játékát hallva, feltétlenül ott a helyük” – írta az egyik tekintélyes jazz-kritikus a több mint ezerötszáz fős nagyteremben zajló estről. A mai orosz zenei élet legfontosabb terei a gombamód szaporodó klubok, ahol a magyar csapatoknak az elmúlt másfél év alatt ugyancsak igen nagyra nőtt az ázsiójuk, saját rajongótáboruk van, visszahívják őket, a törzsközönség utánuk megy Magyarországra is (pl. a Szigetre).
 § a vallási és etnikai „másság” megjelenítése: hasonló különlegességként emelendő ki az évadból a zsidó és roma kulturális programsorozat, amely a magyar kultúra vallási-etnikai sokszínűségét tette láthatóvá. A Győri balett Purim előadása, a Budapest Klezmer Band muzsikája, a Dunai Exodus, a fotokiállítás, a Nigun, a Szilvásy Gipsy Band stb. igazi zajos sikert és vastapsot aratott; a kritikusok ebből a programból is a sajátosan magyar vonásokat emelték ki, főleg a „magyar szenvedélyt”. A határontúli magyar kultúra különlegessége a Kárpátalja napjai című rendezvénysorozatban vált láthatóvá: csúcspontja a Szent Efrém férfikórus koncertje Boksay János kárpátaljai zeneszerző (1874-1940) Aranyszájú Szent János liturgiájával.
 § a XX. századi magyar bölcseleti irodalom, különösen a Bibliotheca Hungarica című sorozat darabjai: Bibó Istvánnak második kiadása készül, Lukács Györgyről egyetemi szeminárium indult, József Attilát megzenésítik.

A SIKERES KONTAKTUSOK ÉVADJA
Az évad programjaiból végezetül azokat sikertörténeteket emeljük ki, amelyek fő cél eléréséhez, a tartós kulturális kontaktusok megalapozásához és a közös produktumok létrehozásához hozzájárultak – ráadásul a legkiválóbb csatornákat nyitották meg a számunkra legfontosabb, fiatal célközönség eléréséhez:
 § Társadalomtudomány: az évad egyik leghatékonyabb eseménye volt a Történész-hét, amelynek során különböző témákról vitáztak (a Romanov- és Habsburg-dinasztiától a Holocaustig) magyar és orosz történészek. Eredmény: számos napi tudományos kapcsolat, közös kutatás elindítása, fiatal orosz kutatók orientálása magyar témára.
 § Jazz, etno- és alternatív zene: az Afisa című, legnagyobb példányszámú, tekintélyes véleményformáló kulturális magazin a jazz és alternatív zenei programok kapcsán „dinamikus és munkamániás” magyaroknak nevezett bennünket e műfajban nyújtott rendkívül nagy kínálatunk kapcsán. A fő program: az ART-kontakt fesztivál a legnagyobb moszkvai klubban, amelyet egy orosz internetes lap az „art-diplomácia” sikerének nevezett, utalva arra, hogy az együtt fellépő, közös zenei világot kialakító orosz és magyar együttesek és zenészek projektjei az interkulturális kapcsolatteremtés ma talán leghatékonyabb eszközei. Eredmény: A Noiz Orkestra nevű a magyar-orosz-örmény formáció már nemcsak saját (magyar és orosz) térfélen, hanem harmadik országokban, pl. Ausztriában is koncertezik!
 § Film: számos filmhét és filmnap volt mind a két fővárosban, mind pedig a régiókban, ahol részben fiatal magyar filmesek új alkotásait mutattuk be, részben „klasszikusaink” retrospektív vetítéseire került sor. Eredmény: az idei, XXVII. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivált a „magyarok” fesztiváljának nevezte a filmes szakma, mivel a nagy közönségsikerrel szereplő magyar versenyfilm (Gárdos Péter: A porcelánbaba) mellett számos más filmet vetítettek (kiemelkedik Tarr Béla fogadtatása), a zsűrinek magyar tagja volt, a magyar vendégművészek koprodukciós partnereket kerestek. Az Ermitázs Ifjusági Központja magyar filmblokkot indít az Ermitázs-kiállítás kísérőprogramjaként!
 § Regionális vándorprogramok: a moszkvai Magyar Kulturális Központ olyan programcsomagot alakított ki, amely a hagyományos folklór mellett inkább az urbanizált körülmények közt élő fiatalokat szólítja meg (film, jazz, foto, könyvek stb.) Eredmény: Magyarország külpolitikai és külgazdasági prioritásait követve kialakult az említett geokulturális térkép, amely alapján állandó és komplex kapcsolati háló működik a hagyományos finnugor célpontok mellett a legerősebb regionális központokkal: Izsevsz, Hanti-Manszijszk, Alekszandrov, Jekatyerinburg, Kalinyingrád, Petrozavodszk, Csebokszári, Perm, Joskar-Ola, Szamara. Ez megnyitja a távlatot egy komplex kulturális és oktatási információs rendszer („Magyar pontok”) kiépítéséhez: az első, kísérleti „magyar terem” megnyitására már novemberben sor került Pétervárott!
 § Operett. A színvonalas tömegkultúra mint hatékony országkép-közvetítő eszköz létjogosultsát igazolta a két pétervári előadás óriási sikere, de még inkább a magyar szólisták közös szereplése a jekatyerinburgi operettársulattal. Eredmény: novemberben Jekatyerinburgban már színpadra is kerül az első koprodukciós „Marica grófnő” -- magyar vendégrendező, díszlettervező és balettmester közreműködésével.
 § Színház. Először került sor az orosz kultúra „reexportjára” magyar prezentációban: a moszkvai Művészszínház és az Afisa orosz kulturális menedzsercég a szolnoki Szigligeti Színházat hívta meg, hogy bemutassa a Presznyakov-testvérek Terrorizmus című darabját, amelyben a világszerte népszerű szerzők először léptek színre rendezőként – ugyancsak magyar felkérésre. Nem véletlenül írta az orosz sajtó: ez az igazi kulturális diplomácia! Eredmény: a szolnoki színház állandó kapcsolata Művész Színházzal és a világhírű Presznyakov-fivérekkel, akik szolnoki megrendelésre már írják is következő darabjukat.
 § Klasszikus zene. A két nagy magyar zenekar (Fesztiválzenekar, Nemzeti filharmonikusok) moszkvai és pétervári fellépése visszahozta az orosz zenei köztudatba a magyar muzsikusok hírét. Eredmény: egyre több megkeresés érkezik fesztiváloktól, hangversenytermektől, rádióktól magyar zenészek meghívására, elsősorban vidéki központokból; nemcsak fellépésekre, hanem mesterkurzusok tartására. Ez jó alapot jelent a 2006-os Bartók-év programjainak előkészítésére.
 § Kortárs tánc. Bár a legendásan erős magyar kortárs tánc nem önálló műfajként, csak „alkalmazott” területen, a táncterápia mint szociális program keretében jutott ki Moszkvába az évad időszakában, mind az előadások, mind a mesterkurzusok rendkívül hatékonyak voltak. Eredmény: meghívások, közös projektek s főként: orosz hallgatók a magyarországi táncképzésben.
 § Irodalom. A rendszerváltás utáni 15. évben megjelent 15 magyar könyv visszahozta a magyar irodalmat az orosz intellektuális piacra. Új kontextusban, az újraértékelés esélyével jelenik meg az évad legfontosabb könyve, az új orosz József Attila vers- és prózakötet. Eredmény: minden nagy moszkvai könyvesboltban, minden nagy moszkvai könyvtárban (Lenin, Idegennyelvi, Lomonoszov) jelen vannak az új magyar könyvek, s a regionális programcsomaggal egyre több egyetemi központba jutnak el.
 § Hungarológia, magyar nyelvoktatás, fordításképzés: A fiatal célközönséget elérő programok közvetve és közvetlenül a magyar nyelv és kultúra egyetemi vagy épp tanfolyami szintű tanulmányozásához is kedvet csináltak. Eredmény: számszerűen megnőtt a moszkvai intézeti és a Balassi Intézeti magyar tanfolyamra jelentkezők száma, a füredi Fordítóház programjaira jelentkezők száma, fiatal fordítónemzedék kezd alakulni a néhány idős fordító „mester” mellett. A posztgraduális hungarológiai képzés egyelőre még az utópiák birodalma.

Kiss Ilona