A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna
Szakmai gyakorlaton Moszkvában 2017-09-28 |
Knitzky Nóra orosz tanárszakos hallgató lelkes beszámolója nyári moszkvai gyakornoki élményeiről.
Immár hatodik éve tanulok oroszul, amely azóta a szenvedélyemmé, hamarosan pedig - remélem- a hivatásommá válik. Idén szeptemberben az ELTE orosz tanári képzésén utolsó, gyakorlati félévémet kezdtem meg –a Moszkvában töltött nyárnak köszönhetően magabiztosan és tele motivációval.
Már az első egyetemi napjaimtól kezdve álmodoztam róla, hogy egyszer hosszabb időre kijutok Oroszországba, és testközelből tekinthetek bele ebbe a csodálatos kultúrába a nyelvtudásomon keresztül. A tanulmányaim végéhez közeledve egyre inkább tartottam attól, ha még az egyetem alatt nem teszek lépéseket a kiutazás érdekében, nem érzem majd kereknek az elmúlt, rengeteg tanulással töltött éveket. Nemrégiben így végleg elhatároztam, hogy kiutazok.
Tanárnőm, Gyimesi Zsuzsanna segítségével és ajánlásával jutottam el a Lomonoszov Egyetem nyári nyelviskolájához, ahonnan néhány levélváltást követően már jött is a döntés: az Orosz Nyelvi és Kulturális Intézetben hajlandóak fogadni gyakorló nyelvtanárként. Ez jóval több volt, mint amire számítottam. Beadtam a pályázatom a Campus Mundi szakmai gyakorlatos kiírására, és pár hónap múlva már Moszkvában találtam magam, ahol a világ egyik legnagyobb egyetemének intézményében taníthattam orosz nyelvet külföldieknek a világ szinte minden tájáról. Hihetetlen!
Anyanyelvi tanárok között orosz tanárként dolgozni természetesen óriási kihívást jelentett, de tudtam: tanulni, fejlődni jöttem mind szakmailag, mind pedig a nyelvtudásomra vonatkozóan. Munkámat több kolléga is segítette, akikkel minden nap konzultáltam a leadni tervezett anyagról, városi kirándulásainkról és egyéb feladataimról. Hihetetlen és felejthetetlen élményt jelentett olyan osztályokban tanítani, ahola világ legkülönbözőbb országaiból érkezett diákok származásra és korra való tekintet nélkül (16 évestől 75 éves diákig) együtt tanultak és dolgoztak az orosz nyelv égisze alatt. Külön büszke vagyok arra, hogy rendkívüli kincsnek számítottam az iskolában akkor, amikor egy pécsi csoport érkezett Moszkvába oroszt tanulni.Általában az Intézet könyvtárában készültem fel az óráimra, ahol valószínűleg az összes legjobb tankönyv helyet kapott az elmúlt 40-50 évből, és ahonnan rengeteg ötlettel, inspirációval tértem haza az őszi tanítási gyakorlatomra. Feladataim legizgalmasabb részét a kirándulások szervezése és vezetése képezték Moszkva legérdekesebb részein, amiértrendszerint egy-egy tanár kollégával közösen voltunk felelősek.
A stressz és a nyelvi feszélyezettség körülbelül az első héten eltűnt és valami hihetetlen hálává alakult át azért, hogy ez valóban megtörténik. Valóban velem történik!
A heti harminc órás elfoglaltságot jelentő munka mellett elegendő időm jutott megismerni a várost, valamint időnként utazni is, nem beszélve a Moszkvában kötött barátságokról, amelyeket az utazásom legértékesebb emlékeiként tartok számon a rengeteg tudás és szakmai fejlődés mellett. A Lomonoszov Egyetem gyönyörű és híres főépületében lakhattam, amely minden este gyönyörűen kivilágítva emlékeztetett arra, hogy milyen monumentális is az orosz építészet és történelem.
Nagyon szerencsésnek tartom magam, ugyanis a Moszkvában töltött két hónapom hibátlanul alakult, illetve büszkeséggel és hálával tölt el, hogy –habár tudom, még rengeteget kell fejlődnöm –azutazásomnak köszönhetően tulajdonképpen már teljesen magabiztosan beszélek oroszul.
Az első lépést a magabiztos nyelvhasználathoz, vagyis a Moszkvához vezető úton egy tanárnőm szavai jelentették számomra egy külföldi tanulmányokról folytatott beszélgetésünk alkalmával: “Nóri, az oroszra vonatkozóan neked már csak az hiányzik, hogy kimenj és megnyisd azt a bizonyos csapot.” Igaza volt. Köszönöm neki, és mindenkinek, aki lehetővé tette számomra ezt az utazást!
|
|