A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna
"Belénk sajdult Odessza..."
2007-01-02 |
A 2006 végén a szegedi Bába Kiadó gondozásában megjelent kötetben a szerző, Fenyvesi István Odessza helyét vizsgálja a magyar művelődéstörténetben, több évtizedes aprólékos, odaadó kutatómunka eredményeit összegezve.  "Az anyagba jó száz hazai tudós, politikus, publicista, valamint félszáz jelentős magyar író szépirodalmi és publicisztikai megnyilatkozása épült bele. A húsz fejezetre tagoltság jelzi, mennyi forrásból jön a Városból szétáradó szellemi energia, és milyen változatos irányokban figyelhető meg a realizálódása is."
Fenyvesi István: "Belénk sajdult Odessza...". A város a magyar művelődéstörténetben. Bába Kiadó, Szeged, 2006. 428 o.
RECENZIÓ
"Belénk sajdult Odessza..." A város a magyar művelődéstörténetben
E kettős címmel jelent meg a közelmúltban a szegedi Bába és Társa kiadónál Fenyvesi István ny. egyetemi docens 428 oldalas könyve. A szerző évtizedeken át oktatta az egyetem szláv filológiai tanszékén az orosz irodalmat, s publikálta a 19-20. századi orosz-magyar kulturális kapcsolatok köréből írt könyveit és tanulmányait.
Értékes és újszerű az a mód, ahogyan a húsz fejezetet megelőző Bevezetőben megközelíti az odesszai mentalitás kérdését.
Odessza, mint olvassuk, jelentéktelen török erődből épült ki már a 19. század elejére a birodalom harmadik legnagyobb városává és európai léptékű exportközpontjává. A gazdasági fejlődés igényei adtak lendületet az orosz gabona kivitelének, amely Odesszán át jutott el a kontinens kikötőibe, egészen Londonig, ahol a tőzsdén odesszai búzaként jelezték az árfolyamát. A polgárosodás másik alapja a betelepülő lakosság volt tarka nemzeti összetételével, azzal, hogy nem terhelték feudális kötöttségek, de voltak tapasztalatai a Földközi-tengeri kereskedelem évszázadokra visszatekintő hagyományai alapján. A város – mint Fenyvesi az 1833-as Hasznos esméretek tárából idézi – „egy új világkereskedés központja” lett.
A magyar befogadás tükrében kap megvilágítást a városfejlődés számos aspektusa, pl. a lakosság számának rohamos növekedése. Odessza szemmel láthatóan nem csupán az anyagi szférában (hajó-, malomipar) igyekszik kielégíteni a kor igényeit, hanem az építészet, az irodalom, a képzőművészet és a zene gyors kibontakozása is jellemző a 19. században. És mindebben a magyaroknak is szerepe volt.
A szerző alapos munkáját jellemzi, hogy nem csak a régi, ám korábban még senki által sem „háborgatott” adatokat hozta felszínre, de mindenütt felhasználja a legfrissebb tényeket is. Ilyen az 1848-49-es anyag, ahol a segesvári csatát veszi górcső alá, ti. itt esett el Petőfi, s ebben az odesszai ulánusok játszottak végzetes szerepet. Makkai Ádám (már 2003-ban közölt) általa idézett Petőfi-poémája új világtörténelmi dimenziót ad ennek.
A fejezetek csaknem fele a tudósok, írók és művészek kapcsolatairól szól. Az odesszaiak számára Magyarország egykor Európa kapuja volt, ahol résztvettek a nemzetközi szakmai életben és máig külföldi elismerés várja őket. Ám magyar kollégáik részéről sem lohad a már az 1820-as évektől kezdve feltámadó érdeklődés Novorosszija egyre izmosodó székvárosának szellemi gazdagsága iránt.
Jelentős új tényanyagon mutatja be a szerző a Patyomkin-felkelés magyar recepcióját, benne jelentős íróink szerepét, s azt is érzékeltetve, hogy ez a korszak már a gazdasági hanyatlás időszakát készíti elő, ugynakkor a változást igénylő folyamatok szimbólumává is válik Oroszországban és Európában egyaránt.
Külön fejezet foglalkozik a világtörténelembe Odesszából bekerült Lev Trockijjal. Magyar befogadása csaknem félszáz politikusunk, írónk, művészünk véleményéből épül fel. A gazdag idézetsoron belül szemtanúi lehetünk a sztálini diktatúra kialakulásának is.
A háború idején hallgatnak a múzsák – mondja a tapasztalat. „Odessza pompás város volt a cári időkben, most kopottnak, elhanyagoltnak látszik…” - jelzi a városban élő magyarok véleményét egyik legjelentősebb írónk a 30-as években.
A könyv második fele már a szovjet korszakba világít bele. Szeged szovjet felszabaditói között sok odesszai volt, néhányuknak a portréját is olvashatjuk, a marsalltól a szakaszvezetőig. Az 50-es évek közepétől alakulnak ki a testvérvárosi kapcsolatok Szeged és Odessza között. (Végső fokon a könyv keletkezése is ide vezethető vissza.) Tanulságaikat külön fejezet taglalja.
A politikatörténeti fejezetek között említésre méltó még 1941-45 „kettősségének”, 1956 három mozzanatának kifejezetten odesszai anyagon vakló bemutatása, valamint a városban született Visinszkij hírhedt „elméleténak” hazai „fortunája”.
A szerző művelődéstörténészi énje érthetően kezeli prioritásként a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok vonatkozó tényeinek a sajátos sorsát a 20 század elején, a két háború között, valamint az 1945-öt követő félszázad során.
Művészeink és közönségünk két nemzedéke nőtt már fel az Odesszából indult nagy zenei előadó-trió (Gilelsz, Ojsztrah és Richter) „permanens vendégjátékán”. Lebilincselő művészetük értő befogadását külön fejezetben ismerhetjük meg.
Eddig szinte teljesen ismeretlen magyar szépirodalmi anyagot hozott felszínre (három évszázadból csaknem félszáz szöveg). Ez egyfelől a tematikailag illetékes fejezetekben található (1905, a városkép a 30-as években, Trockij, Visinszkij stb.), míg a 17-ikben azok az 1830 és 2005 között keletkezettek, amelyekben csak a város neve nyert emlitést.
Az újabb századfordulón a rendszerváltás mindkét oldalon felborította a kialakult kapcsolatokat. A politika és az irányt váltó gazdaság érdekei átformálták a súlypontokat. Csak reménykedhetünk, hogy ebben a globális átrendeződésben a kulturális nexusok az eddiginél nagyobb szerepet kapnak az egyetemes emberi értékek megőrzése érdekében, és Fenyvesi Istvánnak sem csak a lapokból és az internetről kell majd tájékozódnia a 21. századi Odessza gazdasági és kulturális felvirágzását illetően.
Az orosz rezümé alapján a külföldi olvasó fogalmat alkothat a könyv általános tartalmáról. Az ördög azonban az ilyen típusú könyvekben főleg a részletekben van. Ez a gazdag tényanyag kizárólag abban az esetben érhet célba (mégpedig Odesszában is!), ha ez a hézagpótló könyv orosz nyelven is megjelenik.
Dr. Varga Ilona
Ny. egyetemi docens
|
|
