Hiller István oktatási és kulturális miniszter kétnapos hivatalos látogatást tett Moszkvában. 2008. február 26-án „A magyar kulturális diplomácia a nagyvilágban: a Collegium Hungaricum-ok történeti modellje és modern szerepe” címmel nagysikerű előadást tartott a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén. Az előadás végén sor került a „Hungarica iratok az Oroszországi Tudományos Akadémia Szentpétervári Történeti Intézetében” c. kiadvány bemutatására.  A kötet a moszkvai Levéltári Intézet, a Szentpétervári Állami Történeti Intézet és a Magyar-orosz Történész Vegyesbizottság közös kiadásában jelent meg.
1936-ban a Szentpétervári Történeti Intézet archívumában került elhelyezésre Nyikolaj Petrovics Lihacsov hagyatéka, amelyben 33 unikális hungarica dokumentum is található. A híres műgyűjtő az 1880-as évektől az első világháborúig nagy szenvedéllyel vásárolta az orosz és nyugat-európai középkori okleveleket, kódexeket, és egyéb értékes kéziratokat. Ny. P. Lihacsovot az a gondolat vezérelte, hogy az orosz történelem kutatásához eredeti iratokból álló forrásbázist kell létrehozni, amelyet az európai történelem forrásaival egybevetve kell tanulmányozni. A kiemelkedő tudós harminc éven keresztül alakította ki gyűjteményét, ezt az eszmét tartva szem előtt. A legkülönbözőbb fajtájú és típusú írásos forrásokat vásárolta régiségkereskedésekben, antikvár könyvüzletekben, európai árveréseken. Évente külföldre utazott, hogy iratokra tegyen szert, vásárolt levelezés útján, illetve európai régiségkereskedések katalógusaiból. Ny. P. Lihacsov papírjai között fennmaradt több mint 170 külföldi régiségkereskedővel folytatott levelezése, akiknek körében a legmélyebb tiszteletet váltotta ki.
A kiadvány magyar és orosz nyelven jelent meg (a tudományos bevezető magyarul, oroszul és angolul is olvasható.) A kötet – a bevezető tanulmányok után – szerkezetileg két részre tagolódik: az első rész a Szentpétervári Történeti Intézet Levéltárának nyugat-európai szekciójában őrzött Magyarország történelmével kapcsolatos dokumentumokat, a második rész pedig az orosz szekcióban található forrásokat mutatja be.
Jelen kötetben kiadásra kerülő gyűjtemény, már időhatárait tekintve is rendkívül szerteágazó és a magyar történelem legkülönfélébb tárgyköreit érinti. A középkori oklevelek újabb adalékokat jelentenek Luxemburgi Zsigmond (1387 -1437) illetve I. (Hunyadi) Mátyás (1458-1490) és II. Jagelló Ulászló (1490-1516) magyar királyságának történetéhez. Az intézet nyugat-európai szekciójában a magyar királyok oklevelei mellett további értékes – 17-19. századi – kéziratok (Rákóczi György, Bethlen Gábor, Kazinczy Ferenc) maradtak fenn.
A levéltár orosz szekciójának Magyarország történelmével kapcsolatos anyagai különböző eredetűek. Ide került elhelyezésre az ún. Voroncov-gyűjtemény, amely a Voroncov grófok és hercegek 18–19. században állami szolgálatban és diplomáciai területen kifejtett tevékenységét mutatja be. „Az orosz katonaság harci cselekményeinek leírása a magyar lázadók ellen 1849-ben” című kézirat (36. sz. fond, 1. sz. opisz, 256-258. sz. iratok), mielőtt Voroncovékhoz került, nyilvánvalóan I. Miklós cár személyes könyvtárában volt. Erre utal az első és második kötet minden oldala felső bal sarkában látható – babérkoszorúval és tölgyággal körülvett – „N I” monogram.
A kiadványt Szvák Gyula professzor és Andrej Artyizov, az Oroszországi Állami Levéltári Szolgálat helyettes vezetője mutatta be. Szvák Gyula professzor úr kihangsúlyozta: „Magyarországon a 2008. év – Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából – a Reneszánsz Éve, jelen kiadvány e programsorozat keretében jelent meg.” Két dokumentumot emelt ki: Mátyás király 1487. évi oklevelét, és Aragóniai Beatrix királyné által, 1498-ban udvaronca (Niccolò Cagnola) részére írt ajánlólevelet. Ez utóbbi nemcsak a magyar királyné sajátkezű aláírását tartalmazza, hanem annak a bemutatására is szolgál, hogyan hatolt be és terjedt az olasz reneszánsz kultúra Hunyadi Mátyás és II. Jagelló Ulászló udvaránál. (Az udvaronc, később arról vált nevezetessé, hogy leírta a Ferrarai I. Alfonso d’Este herceg és Lucretia Borgia esküvőjét.)
A megújulást, a változást és az ember állandó újjászületését középpontba állító Reneszánsz Éve jegyében ajánljuk kötetünket minden érdeklődő figyelmébe. Reméljük, hogy a jövőben más oroszországi levéltárakban és irattárakban található magyar vonatkozású iratanyag is előkerül, sőt talán újabb, a jelenlegihez hasonló kiadványok is születhetnek. |
