Valerij Platonov, a budapesti Orosz Kulturális Központ főigazgatója majdnem két évtizednyi magyarországi szakmai tevékenység után leköszön posztjáról és visszatér Oroszországba. 2009. szeptember 10-én az ELTE Ruszisztikai Központ bensőséges búcsúpartira invitálta Valerij Platonov urat. Tíz év az orosz kultúra magyarországi képviselete élén:
Valerij Platonov jubileumára
„Nem lehet igaz, hogy Valerij még csak tíz éve van itt nálunk, Magyarországon – olyan mintha mindig is itt élt volna”; „Nem lehet igaz, hogy Valerij már tíz éve van itt nálunk – olyan, mintha tegnap érkezett volna”… Ilyen és ehhez hasonló, meglepett kommentárokkal fogadták a hírt a magyar-orosz kapcsolatok terén dolgozó kollégáink, amikor hírül vették, hogy Valerij Platonov, az Orosz Kulturális Központ igazgatója idén szeptemberben, magyarországi missziója lejártával, visszatér Moszkvába.
A meglepetés nem meglepő: Valerij Platonov olyan természetes és magától értetődő része a magyar kulturális életnek, mintha ittlétének nem lenne időbeli határa, mintha mindig is velünk lett volna, Magyarországon. Pedig valóban még „csak” tíz éve, hogy kinevezték a Orosz Kulturális Központ élére, s bár előtte is évekig a magyarországi orosz nagykövetség kulturális munkatársa volt, így szoktuk meg, így kedveltük meg, ebben a minőségében: az orosz kultúra magyar képviseletének vezetőjeként.
Igy ismertük meg: nyitott, mindenre fogékony, érzékeny, segítőkész kollégaként, majd barátként. Akihez bármilyen kérdéssel lehet fordulni: évekre szóló nagy tervekkel, programötletekkel, javaslatokkal, napi ügyekke egyaránt. Nagy empátiával hallgatott végig álmokat, utópiákat (hisz igazi orosz!), aztán azonnal a végrehajtás módozatait kereste, a korlátokra is figyelve (hiszen igazi, a szó jó értelmében vett hivatalnok!). Mindig, mindenütt ott volt, ahol az orosz nyelv és kultúra magyarországi ügye került szóba, jelenléte észrevehetetlen természetességével oldva meg a legnehezebb helyzeteket is (hiszen igazi diplomata!).
Valerij Platonov személyiségének e ritka adottságai – túlzás nélkül állíthatjuk –, jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar-orosz kulturális kapcsolatok elmúlt tíz éve a kibontakozás évtizede volt. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy kapcsolattörténetünk kulturális diplomáciai fejezete ezeket az évtizedeket az apály utáni fellendülés korszakaként fogja számon tartani: először rendeztünk párhuzamosan magyar és orosz kulturális évadokat, számtalan nagyrendezvénnyel, elő- és utófesztiválokkal, először emlékeztünk meg egyszerre a két országban az 1956-os forradalom évfordulójáról, közös kerekasztalvitákkal, kiállításokkal. Történelmi fordulatot hozott a sárospataki könyvtár visszaszolgáltatása, amelyben a Valerij Platonov vezette kulturális misszió ugyancsak kulcsszerepet játszott.
Ez azonban csak kronológia: a tíz év eseménytörténete mögött a mindennapi emberi kapcsolatok hálója húzódik, amely révén Valerij Platonov tevékenysége és személyisége igazán fontos és emlékezetes lett számunkra, az orosz kultúra magyarországi terjesztői és „fogyasztói” számára. Őt mindig lehetett hívni: a leglehetetlenebb időpontokban, legváratlanabb helyzetekben, legkülönösebb kérésekkel. „Nincs vízum? Megpróbálunk segíteni”. „Könyveket kellene szállítani? Már küldöm az autót”. „Svidkojt kellene elérni? Ezt a számot érdemes hívni” – ezek s a hasonló dialógusok számtalanszor elhangzottak a tíz év során.
A kulturális diplomata nyugalma Valerij Platonov esetében nemcsak személyiségéből ered, hanem a szakmai tudás adta biztonságból. Hiszen a kiváló moszkvai iskola növendéke ő is: a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemét 1986-ban végezte. Itt kezdett magyarul is tanulni, ennek köszönhető, hogy ma, magyarországi társaságban, pillanatok alatt zökkenő nélkül vált magyarról oroszra és vissza. Személyes elkötelezettsége a nyelv mint a kultúra hordozója iránt nyomot hagy tevékenységén is: nem véletlen, hogy az Orosz Kulturális Központban az orosz nyelvoktatás mai, újbóli „felfutása” is erre az évtizedre esik. Tavaly már, mint nemrég mesélte, még az igazgatói iroda előszobájában is tartottak órákat, olyan nagy volt az érdeklődés. Sőt: orosz honfitársai, ha munkájuk, érdeklődésük úgy kívánta, magyarul is tanulhatnak; az Andrássy úti központ kínálatán ez is szerepel.
Az Andrássy úti Orosz Kulturális Központ kiegyensúlyozott, nyugodt légköre mintegy átvette vezetője egyéniségét. Jól kialakított programmal, megszokott rendben várja a filmbarátokat a heti vetítés – kiváló alkotásokkal (most szeptemberben például a Presznyakov fivérek írta film, Az áldozatkaszkadőr és A jampecek című kiváló alkotás), a magyar vagy orosz muzsikusok koncertprogramja, a képzőművészeti vagy ismeretterjesztő kiállítások sora. A központnak van saját színházi társulata – profikat meghazudtoló műkedvelő orosz előadásokkal, a teázóban lehet pirogot kóstolni, a szalonban szakmai vitákra összegyűlni. A könyvtár több mint 20 ezer kötettel várja az olvasókat: orosz- illetve világirodalmi művekkel, irodalom-, nyelvészet-, történelem és művészettudományi szakirodalommal, szótárakkal, enciklopédiákkal, az orosz sajtótermékek nagy választékával, csak periodikából húszfélét kínálnak.
Valerij Platonovot a magyar kulturális miniszter „Pro Cultura Hungarica» éremmel tüntette ki a magyar-orosz kulturális kapcsolatok fejlesztése terén végzett tevékenységéért. Mi, e tevékenység tanúi és eredményeinek élvezői, hadd fejezzük ki elismerésünket e tíz év munkájáért a személyes köszönet szavával. S hozzátesszük: hívjuk, zaklatjuk kéréseinkkel, ötleteinkkel továbbra is. Számítunk konstruktív nyugalmára.
Kiss Ilona
|