2009 október 5-én az ELTE Ruszisztikai Központ szervezésében „Történeti ruszisztika és uralisztika az Urálban és Budapesten” címmel nemzetközi tudományos szeminárium zajlott, jekatyerinburgi (Uráli Állami Egyetem, Uráli Tudományos Akadémia) és budapesti (ELTE Ruszisztikai Központ, Finnugor Tanszék) kutatók részvételével. A szeminárium célja az volt, hogy fórumot teremtsen a két ország kutatói számára a dialógushoz.  A rendezvényt Domokos Péter professzor szavai nyitották meg, aki hangsúlyozta, a ruszisztika és az uralisztika sok közös témával rendelkezik, s hogy az uralisztikai kutatások számára is elengedhetetlen az orosz nyelv ismerete. Andrej Vlagyimirovics Golovnyov akadémiai levelező tag előadásában az uralisztika terminussal felmerülő problémákat magyarázta, mivel az orosz tudományosságban ez a terminus még nem gyökeresedett meg. Lehetséges olyan interpretáció, amely az Urálra földrajzi objektumként tekint, s amely annak kulturális-történeti sajátosságait tárja fel („uralszkoszty”), ám a legelterjedtebb nézet mégis az, amely a finnugor (uráli) népek nyelvi rokonságából indul ki. 1991, a Szovjetunió és a hivatalos szovjet ideológia bomlása után valóságos etnikai reneszánsz kezdődött Oroszországban, amely az uráli népek között is a legjelentősebb közösségszervező erőnek bizonyult.
Dmitrij Alekszejevics Regyin előadásában a Hanti-Manszi nemzetiségi körzet történelemkönyvének szerkesztőjeként beszélt arról, hogy milyen problémák merültek föl egy ilyen oktatási segédanyag megírásakor, a ’90-es években, amikor a regionalizmus előtérbe került a historiográfiában is. A történész számára legfontosabb a „történelmi igazság”, ám a kérdés az, mennyire lehet egy történelemtankönyv „patrióta”, mi értelme van feltárni a történelmi igazságot (a tragédiák elkerülése érdekében, vagy sót szórni a sebekbe?).
Kima László, az ELTE Finnugor tanszékének munkatársa előadásában a magyar uralisztika történetét vázolta, majd a középkori orosz források alapján vázolta az oroszországi finnugor népek történetét, rámutatva: az orosz források korai értesülései inkább hordoznak etnikus karaktert, míg a későbbi értesülések inkább territorális megközlítésűek.
 Az első szekció végén Csepregi Márta, az ELTE Finnugor tanszékének kutatója nyitotta meg a Ruszisztikai Központban a „Rokon szemmel, rokonszenvvel” elenevezésű, oroszországi finnugor népeket bemutató fotókiállítást. A második szekcióban Bronyiszlava Boriszovna Ovcsinnyikova a csúd-problémáról beszélt, Gyóni Gábor a az oroszországi finnugorok körében észlelhető demográfiai folyamatokat mutatta be, Jelena Perevalova a nyenyec és obi-ugor kultúrák megőrzésének lehetőségeit vázolta.
A harmadik ülésszakban Venjamin Vasziljevics Alekszejev akadémikus az orosz civilizáció jellegzetességeiről beszélt, az Orosz birodalom és a Szovjetunió közti hasonlóságokat elemezte, mégis arra irányítva a figyelmet, hogy a Szovjetunióban sikeres volt a modernizáció, az átmenet az agrártársadalomból az indusztriális társadalom felé. Jelena Alekszejeva a diffuzionista paradigma lehetőségeit mutatta be, amely – szemben a rendszerelvű paradigmával - nagyobb lehetőséget teremt a kultúrák közti dialógus tanulmányozására, például, hogy a westernizáció milyen hatást gyakorolt az orosz fejlődésre.
A szeminárium, reményeink szerint, első lépése volt egy leendő hosszútávú együttműködésnek.
Gyóni Gábor |
