Az ELTE BTK Ruszisztikai Központja a ’hagyományos’ jelzőre pályázva másodszor rendezett nemzetközi ruszisztikai tábort Balatonfüreden, 2010. július 10–16. között.
A tavalyi táborra az ’elsőszülött’ felett érzett nosztalgikus emelkedettséggel gondolnak a szervezők, míg az ideiről talán elfogódottság nélkül elmondható: okulva a 2009-es tapasztalatokból jóval gördülékenyebb, profibb táborozásban volt része diákoknak, oktatóknak egyaránt. Az egykori Kábel Művek üdülőjéről csak a Kábel Művek koptak le, a ’70-es évek pora nem. Szerencsére azonban kiderült, hogy az ABBA és Boney’M hazai fénykorából itt maradt, úttörőtáborokat befogadó faházi retro nem csak azoknak vonzó, akik ezt bő harminc évvel ezelőtt modern környezetként aktívan megélték gyerekkorukban, hanem az Y generációnak is. Az egyetemisták nem foglalkoztak a lerobbant fürdőhelyiségek és a levegőtlen, lyukas padlójú ebédlő meg a négy részbe vágott szalvéta-kezdemények furcsállásával, hanem mindig megköszönték a bőséges és finom házi főztöt, élvezték a balatoni kánikulát, a hintaágyakat a zöld parkban, a füredi korzót a sörözőkkel, és mindenek előtt egymásra figyeltek és egymásnak örültek. Fantasztikus közösségi szellem alakult ki szinte az első percektől kezdve a külföldi és hazai diákok között.
Délelőtt az oroszországiak magyarul tanultak, a magyarországiak oroszul, délután pedig néha némi angolt is becsempészve a verbális kommunikációs csatornák réseibe mindenki együtt ment strandra, boltba, kocsmába, stb. Még otthon, a tábor előtt a diákok kiscsoportokban prezentációkat készítettek egymásnak a magyar–orosz sztereotípiákról, az egyetemi ifjúság jövőképéről, a Balatonról, Jókairól, szülővárosukról, az anyaintézményükről, az oroszok nemzetközi megítéléséről. A prezentációkat minden esetben aktív, időként érzelmileg is túlcsorduló beszélgetés követte. Nyelvi akadályok nem szabtak gátat az eszmecseréknek. A prezentációk hol a délelőttbe, hol pedig az esti beszélgetésekbe ékelődtek, mely utóbbiaknak illusztris szószólói kronologikus sorrendben Szvák Gyula, Filippov Szergej, Krausz Tamás, Szőke Katalin és Irina Glebova voltak. A heti kulturális menüt színesítette a balatonfelvidéki borkultúra jeles, hordóban érlelt képviselőinek szakszerű kóstolgatása, a csodálatosan felújított Jókai villa meglátogatása, illetve a Balaton nevű patinás sétahajó megsétáltatása a Balaton nevű tó csodálatos víztükrén.
A hét roppant hamar elillant, pedig alvásra alig fecséreltük az időt. Minden másnap házi koktélbár édesítette és ízesítette meg a reggelig tartó beszélgetéseket, éneklést, táncot. A ’lyukas’ estéken akadt hely a bulizásra a vízparton is. Megnéztük az „Amiről a férfiak beszélnek” című új orosz filmet a húszas éveikbe épp csak belekóstoló orosz egyetemista fiúk buzgó javaslatára. Azt mondták, ha tudni akarjuk, hogyan gondolkoznak igazából a férfiak, akkor látnunk kell ezt a filmet. Nem tétováztunk! És nem is csalódtunk: nagyon jót szórakoztunk, s talán okosodtunk is. Nem maradtunk le a foci VB döntő eseményeiről sem. De a legemlékezetesebbre mégis az záróest sikeredett. Lehet, hogy az utóbbi évek Európa-szerte újra fellángoló ’Ki mit tud’-szenvedélye is hozzájárult a sikerhez, minden esetre olyan élvezetes show-műsort hoztunk össze egymásnak, hogy a szomszédos magánnyaralókból is átszivárgott a táborba néhány néző. A népdalénekléstől a showtáncig, a magyar nyelvtörők orosz ízű kórusától a mini-színdarabig és anekdotázásig, az orosz férfikar magyar nyelvű musical dalától a tűzgolyós zsonglőrmutatványig minden előkerült a virtuális tarsolyokból. A véletlen Balatonfüredre küldte a Dve Gitari formációt, akik eljöttek hozzánk énekelni és gitározni. Szvák tanár úr nem várván a véletlenre meginvitált a vízpartról egy tangóharmonika duót. Olyan táncparti kerekedett, ahol a kultúrák dialógusa a szinesztézia legmagasabb fokára hágott: mindenki körben táncolt a maga módján, míg a kör közepére penderülve hol ez, hol az mutatott valami egyedi megoldást az adott zenére, az adott ritmusra. Eltűntek a kulturális és a generációs határok.
Minden alapunk megvan arra, hogy azt gondoljuk: életre szóló barátságok alapozódtak meg. Van már a fiatal moszkvai újságíró generációnak olyan tagja, aki mindig figyelni fog Magyarországra. Van már felnövekvő diplomata utánpótlás a MGIMO-n, amelynek képviselői a húszévesek megingathatatlan hitével hiszik, hogy Magyarországon fognak diplomáciai szolgálatot teljesíteni és ezt már alig várják. Van már fiatal történész generáció Jekatyerinburgban, amelynek tagja figyelni fog Magyarország múltjára és jelenére és keresni fogja a mindenkori szakmai párbeszéd lehetőségét. Van már humán értelmiségi mini-csoport az RGGU-n, aki sürgetni fogja a magyartanítás beindítását a Hungaro-Russica Kabinetben. És hogy ne csak kedves külföldi táborozóinkról essen szó, el kell mondanom, hogy a ruszisztika iránt így vagy úgy érdeklődő magyar egyetemistáinkat nézve semmi ok az aggodalomra a mai huszonévesek intellektuális és etikai igényességével kapcsolatban. A tanárok nevében bátran írom le, hogy fantasztikus diákok között töltöttük a füredi napokat. Mindenkinek kívánjuk, hogy be tudja járni azt a szakmai és emberi utat, amire most készül!
GyZs
|
