A Ruszisztikai Központ Színház Odüsszeiája szeptemberben a váci Dunakanyar Színház és a dunaújvárosi Bartól Béla Kamaraszínház koprodukciójában bemutatott Ványa bácsi-ra kalauzolta el az érdeklődőket.
Szeptember második hetében vidéki színházak találkozójára került sor a Thalia Színházban. Ennek keretében került bemutatásra 2019 szeptember 6-án Anton Csehov Ványa bácsi című darabja a Váci Dunakanyar Színház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház közös előadásában. A színházi találkozónak köszönhető, hogy a Ruszisztikai Központ Színházi Odüsszeiája nem csak budapesti előadásokon vezet keresztül.
A Ványa bácsi kedvelt darabja a magyar színházi életnek, ezért nehéz elvárások nélkül beülni egy-egy újabb előadásra. Általában vagy „klasszikus” Csehovot, vagy valami radikálisan újszerűt szeretne látni a néző. A váci és dunaújvárosi koprodukció nem tesz eleget látványosan egyik típusú elvárásnak sem, hanem szép csendesen magával ránt mindenkit. Szigorú szöveghűséggel, klasszikus színészi játékkal nagyon „csehovos”, mégis egészen rendhagyó világot teremt, ami nem aktualizál, mégis elemelkedik a csehovi kortól. Pontosabban aktualizál, de nem a XXI. század irányába, hanem időben visszafelé haladva a XIX., XVIII., XVII., XVI. és a XV. század irányába. Ettől egyrészt nyilvánvalóvá válik, mennyi hagyomány van belekódolva a Csehov-darabba, másrészt a korhoz kötöttség megszüntetésével kihangsúlyozódik, hogy mennyi kortól függetlenül érvényes problémáról szól a mű. Ettől pedig nagyon aktuálissá válik és a jelenhez szól.
Az előadás egyszerre négy párhuzamos, de világosan elkülönülő szinten zajlik, amelyek egymástól függetlenül érvényesek, ugyanakkor folyamatosan számtalan kapcsolódási és felülértelmezési lehetőséget kínálnak. Ezek a rétegek a zene, a mozgás, a képi világ, valamint a klasszikus szöveg és a klasszikus, precíz, de tapintatos színészi játék. Olyan rendszert alkotnak, mint egy nagyon finom csipke, amiben minden szál kapcsolódik az összes többihez, és az egyéntől függ, hogy mikor milyen mintát fedez fel benne. Ettől dinamikusan változó és nagyon egyedi, hogy a néző mikor mire hangolódik rá. A szöveghangsúlyok tisztelegnek a XIX., XVII. és a XVI. század előtt (Lev Tolsztoj, Moliere, Shakespeare), a gyönyörű zene a XX., XIX. és a XVII. századból merít (Eduard Artyemjev, Verdi, Bach), a színpadkép és számos jelenet pedig XIX., XVII., XVI. és XV. századi festményeket idéz (Jean-Francois Millet, Rembrandt, a Breughel család, H. Bosch). Mintha a XVIII. század kimaradna a szórásból, de lehet, hogy csak én vagyok kevés a felismeréséhez. És itt van ráadásnak a koreográfia. XXI. századi tánc- és mozgásszínházi elemek oldják a feszültséget, színesítik az élményt, adnak teljesen új értelmezési keretet az éppen elhangzó szövegnek.
Fantasztikus élmény ez a Ványa bácsi-előadás a szemnek, a fülnek, az intellektusnak, a léleknek. A rendezője Jaroszlav Fedorisin, látványtervezője Alla Fedorisina vendégművészek, a szereplők Ivaskovics Viktor, Erdélyi Tímea, Tarpai Viktória, Tímár Éva, Sipos Imre, Kaszás Mihály, Kis Domonkos Márk, Kútvölgyi Erzsébet, Smál-Szilaj Gábor – egytől egyig nagyszerű alakítást nyújtanak, visszafogottan, elegánsan (még a kommersz helyzetekben is), erőlködés, túlzások, ripacskodás nélkül. Aki teheti, nézze meg.
|
