2010. december 10-én 14 órakor a Ruszisztikai Módszertani Kabinetben a kortárs orosz próza kedvéért gyültek össze az érdeklődők.   Az idei utolsó, irodalmi kultúrpillanat kimerevítését Moszkvából frissen érkezett orosz csokoládé és házi sütemények édesítették meg.
A kortárs orosz irodalom nemcsak az elkötelezett "oroszosokat" érdekli, hiszen december 10-én a Nyitott Műhely kortárs irodalmakról szóló beszélgetéssorozata is evvel a témával indult, teltház mellett. A Ruszisztikai Kabinetet pedig a törzsközönség töltötte meg.
Hasonlóan a kortárs könnyűzenéhez, az orosz szépirodalomnak is más szelete ismert és népszerű külföldön, mint odahaza. Ljudmila Ulickaja, Tatjana Tolsztaja, Dina Rubina vagy Viktor Pelevin, Vlagyimir Szorokin, Borisz Akunyin és Jevgenyij Griskovec neve Magyarországon éppúgy jól ismert, mint szerte a világon, köszönhetően a nagyszerű magyar műfordítói tevélkenységnek és az Európa, a Magvető vagy a Gabo kiadók ügyszeretetének.
A kortárs orosz irodalom "védjegyei" közé tartozik a közgondolkodás irodalomcentrikussága, a lektűr és a magasirodalom közötti határ halványulása, a domináns antiutopisztikus tematika, a családregények reneszánsza, az irodalmi nyelv hihetetlenül gyors változása vagy a filmes látásmód markáns megjelenése a széprodalom eszköztárában.
Az összejövetel második részében az "Engem a parketta szegőléce mögé temessetek" című 2009-es filmet néztük meg, amely Pavel Szanajev önéletrajzi kisregénye alapján készült. A film – mind a történet, mind a színészi játék (különösen a kisfiú Alekszandr Drobityko és a nagymama Szvetlana Krjucskova), mind pedig Szergej Sznyezskin rendezése tekintetében – olyan "ütős", hogy utána nehéz volt megszólalni, de nagy kár lett volna kihagyni.
 
 
|
