A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna
Csúcsformában indult a II. Ruszisztikai Napok rendezvénysorozata
2011-05-05 |
Formáját, tartalmát és hangulatát tekintve egyaránt remekül sikerült 2011. május 4-én a II. Ruszisztikai Napok nyitó rendezvénye.   A patinás helyszín – a Szekfű Gyula Könyvtár –nemes emelkedettsége meghatározta a megnyitó ünnepség hangulatát. Jóindulat, köszönet és hála érzése övezte a Socius Honoris Causa díj átnyújtását, amelyet Dr. Hudecz Ferenc, az ELTE korábbi rektora kapott. Manherz Károly, az ELTE korábbi dékánja – maga is a Socius Honoris Causa cím jogos birtokosa – laudálta az ünnepeltet, és Dr. Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja, valamint Dr. Borsodi Csaba, az ELTE helyettes rektora is a köszöntők között volt. Hudecz Ferenc a tőle megszokott emberséggel és empátiával, szellemes és a történettudományok előtti főhajtásnak is szánt – kutatómunkát sem nélkülöző –szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést.  A II. Ruszisztikai Napokat Dr. Dezső Tamás dékán nyitotta meg. Kiemelte a Ruszisztikai Központ kari szinten is kiemelkedő aktivitását, a tudományos kutatásokra fordított energiák és az eredmények hozzáférhetővé tételét célzó szorgos igyekezet megnyilvánulásait, a hallgatóközpontúságot, valamint a nemzetközi kapcsolatrendszer minőségi építésében elért eredményeket. Sok sikert kívánt mind a rendezvénysorozathoz, mind pedig a további működéshez.Az érzelmek akkor hágtak a tetőpontra, amikor a tavasz minden virágát egybegyűjtő csokorral Bocskor Annától munkatársi minőségében elbúcsúzott a Ruszisztikai Központ – kényszerűségből, a gazdasági megszorítások következtében. Szalai Simon, a fiatal hegedűművész csodálatos Csajkovszkij-tolmácsolása oldotta a hangulatot.
  A rendezvény középső blokkját a Ruszisztikai Központ három legújabb kötetének bemutatója alkotta. Krausz Tamás ebben a műfajban kiváló: szellemes, lényeglátó és kompakt ismertetői azoknak is felkeltik az érdeklődését a könyvek iránt, akiket a cím esetleg hidegen hagyna. Szvák Gyula Kis magyar ruszisztika című, rendhagyó műfajú könyvecskéjén még szinte szó szerint meg sem száradt a festék. Mindenkinek hasznos olvasmánya lehet, aki a terület bármely szegmensével a jövőben behatóbban szeretne foglalkozni. A Történeti Ruszisztika Budapesten és az Uralban című tanulmánykötet úttörő jelentőségű abban a tekintetben, hogy a jekatyerinburgi és magyarországi, uralisztikával foglalkozó kortárs kutatóinak első közös konferencia-kötete. A kapcsolatteremtésben és a kötet szerkesztésében oroszlánrészt vállalt Dr. Gyóni Gábor. A könyv bemutatásának külön aktualitást adott, hogy a közönség soraiban ült Jekatyerinburg öt jeles tudományos kutatója, a kötet társszerzői, illetve a pénteken megrendezésre kerülő II. Uralisztika szimpózium előadói. A remények szerint a második tudományos összejövetel a mostani kötet második részeként fog majd egyszer napvilágot látni. A harmadik bemutatott könyv Gyimesi Zsuzsanna Andrej Platonov prózája és Pavel Filonov festészete című monográfiája volt. Krausz Tamás kiemelte, hogy történészi szemmel olvasva is értékes olvasmány, mintegy tízévnyi kutatómunka kiérlelt eredményeit foglalja magába, igazi szaktudományos mű, ami nem csak azoknak az érdeklődésére tarthat számot, akik maguk is az intermedialitás jelzett területe iránt érdeklődnek.   A rendezvény intellektuális fénypontját minden bizonnyal Alekszej Varlamov, Szolzsenyicin-díjas író Orosz írósorsok a XX. században, avagy az író és a hatalom című előadása jelentette. Varlamov nemcsak szépíróként, hanem irodalomtörténeti biográfusként is rangot vívott ki magának, így talán nem meglepő – hiszen két oldalról is közelíteni tud a tárgyhoz – az az autentikus elkötelezettség és gondolati mélység, ami az Alekszej Tolsztoj, Mihail Bulgakov, Andrej Platonov és Mihail Prisvin írói sorsára vonatkozó, összefogott, lényegretörő előadásából áradt. Rendkívüli egyenesség, az önmagára is irányuló maximális őszinteség és árnyaltság jellemezte szavait. Az író és a hatalom között kialakult kapcsolatok négy különböző modelljét vázolta fel az említett XX. századi, belső emigrációt választó szovjet-orosz írók sorsán keresztül. Egyikük esetében sem ismételte az általánosan elterjedt nézeteket (sem azokat, amelyek 1989 előtt, sem azokat, amelyek azután váltak uralkodóvá), hanem szilárd eltökéltséggel kereste sorsukban az általános emberi és művészi érvényű tanulságokat. A XX. század legjelentősebb írójaként – vállalva a szubjektivitást – Andrej Platonovot nevezte meg, és több ízben kifejezésre juttatta, mennyire örül, hogy Magyarországon is folyik aktív Platonov-kutatás.  Végezetül ki kell emelni az Alekszandr Szolzsenyicin nevét viselő, moszkvai székhelyű Határon Túli Oroszok Háza nemes adományát, amit a bölcsészettudományok elkötelezettjei mindennél jobban tudnak értékelni: 300 kötet könyvet küldtek ajándékba a budapesti Ruszisztikai Módszertani Kabinetnek, az utóbbi öt év legrangosabb orosz kiadóinak szépirodalmi, szaktudományos és nyelvoktatást segítő kiadványait. Az adományt szimbolikusan Irina Lopuhina, a Szolcsenyicin Ház Közönségkapcsolatokért felelős vezetője adta át a megnyitó ünnepségen, gyakorlatilag pedig a rendezvény fő díszleteit adták a könyvek, hiszen a könyvtár polcain sorakozva várták, hogy a rendezvény végén az érdeklődők kezei közé kerülhessenek. GyZs
|
|
