2012 februárjában, a Ruszisztikai Központ kultúrpillanatainak keretében Forgács Iván filmesztéta élvezetes és érdekfeszítő képet vázolt fel a hallgatóság előtt a kortárs orosz filmművészet aktuális tendenciáiról. Az előadó először az oroszországi Oscar-jelölés mechanizmusáról beszélt és a három idei orosz ’film-jelölt’ jellemzéséből bontotta ki a kortárs orosz filmművészet aktuális képét.
Szinte zseniként tartják számon Alekszandr Szokurovot, aki minden kétséget kizáróan egyedülálló alkotó az orosz filmvilágban. Széles látókörűség, elmélyültség és nagyon erős kulturális beágyazottság jellemzi alkotásait, így a 2011-es Fauszt-ot is. Ember legyen a talpán, aki értelmezésére vállalkozik.
Nyikita Mihalkov Csalóka napfény 2. című filmje népszerű témát választ: a mai orosz társadalomról ad körképet, ám ezt a kommersz filmekre jellemző módon teszi. Az alkotás szinte minden mozzanatában alárendelődött a várható tömeg- és anyagi sikernek, az eredmény nem is maradt el: formailag professzionális, mondhatni világszínvonalú, összességében mégis érdektelen film született.
A filmvilágban alig egy évtizede üstökösként feltűnt Andrej Zvjagincev Jelena című filmje a jelenkor társadalmi-szociális problémáiból meríti témáját. Filmes eszköztára jellegzetesen ’zvjagincevi’, a téma megközelítése jellegzetesen ’értelmiségi’, a hatás pedig óriási – mindenkinek van véleménye a filmről, és ezek – szerencsére – merőben különbözőek.
Pontosan ez történt a Jelena Ruszisztikai Kabinetben lezajlott vetítése alkalmával is: élénk és érdemi vita alakult ki a filmnézést követően, amiben minden generáció részt vett, professzortól hallgatóig egyaránt. A benyomások heterogének voltak, feltehetően időszakosak is, hiszen ahogy telnek a napok – valószínűleg nem csak bennem – változnak a vélemények a filmmel kapcsolatban. És talán pont azért ajánlható bátran mindenkinek az alkotás megtekintése, mert nem ér véget a hatása az utolsó filmkockákkal. Napokra feladja a leckét.
Gyimesi Zsuzsanna
| 
