A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna
A történészvilág egy darabja Budapesten
2012-05-24 |
A Ruszisztikai Központ A történész és a világ, a történész világa Oroszországban és Közép-Kelet-Európában című konferenciája számokban: kétévenként, idén nyolcadik alkalommal, V. hó 21–22-én, 19 intézményből, 12 városból, 3 országból, 3 kontinensről 33 előadás, 11 magyar és 22+1 külföldi előadóval. A történész világa olyan kérdéseket rejt magában, amikről érdemes volt konferenciát tartani.  A plenáris ülés legünnepélyesebb pillanata a Socius Honoris Causa cím átadása volt, amelyet a 2010-es alapítás óta most ötödször ítélt oda a Ruszisztikai Központ a nemzetközi ruszisztikai kutatások elősegítése és összefogása terén szerzett elévülhetetlen érdemekért. 2012-ben Ann M. Kleimola, a Nebrasca-Lincoln Egyetem történész professzora kapta a megtisztelő címet, aki 1998 óta valamennyi nemzetközi konferenciánkon részt vett és köteteinkben publikált. A Ruszisztikai Központ nyolcadik nemzetközi történeti ruszisztikai konferenciáját Jurij Pivovarov akadémikus nyitotta meg. Hangsúlyozta a konferencia témájának időszerűségét: napjainkban különösen fontos differenciáló szemmel közelíteni  a történeti munkákat létrehozó ember személyisége felé, hiszen a mai hatvanas generációnak már a személyes életében is több rendszerváltás zajlott le, amelyek során minden esetben felszínre került, hogy a tények értelmezésének keretei egy-egy adott személyiség függvényében tágabbak vagy szűkebbek lehetnek. Pivovarov akadémikus azt is kiemelte, hogy a budapesti ruszisztikai konferenciák nem csak azért különlegesen izgalmasak, mert különböző országok hasonló témákkal foglalkozó kutatóival lehet párbeszédeket folytatni, hanem azért is, mert olyan orosz történészek is egy asztalhoz ülnek, akik otthon (vagyis Oroszországban) szinte soha nem találkoznak személyesen.
 Alekszandr Tolkács, az Orosz Föderáció rendkívüli és meghatalmazott nagykövete köszöntő beszédet ígért, de tudományos igényű előadással lepte meg a hallgatóságot. Kitért az aktuális hatalom képviselőinek munkája és a történész dolga közti lényegi párhuzamokra. Kifejezte személyes tiszteletét a történettudomány előtt, hangsúlyozta a személyiség szerepének súlyát a történeti források értelmezése során, valamint annak a nehézségét, hogy miként tudja az utókor elkülöníteni egymástól a forrásértelmezésekben a tényeket, a szerző személyiségét és a társadalmi-politikai kontextust tükröző rétegeket. Alekszandr Tolkács határozottan állást foglalt a történettudomány hamisításaival szemben.A fentiekből talán kitűnik, hogy noha a programban hivatalosan 31 előadás szerepelt, a megnyitó beszédek olyan fajsúlyúak voltak, hogy ezeket is nyugodtan lehet az előadások között számon tartani. Jurij Petrov, az Orosz Tudományos Akadémia Oroszország Története Intézetének tavaly kinevezett igazgatója most először járt személyesen Magyarországon, és örömmel nyugtázta, hogy ezt éppen 2012-ben, Az Orosz Történelem Évében teheti. Komoly perspektívákat vázolt a Magyar–Orosz Történész Vegyesbizottság további együttműködésében, mivel egyrészt megalakult az Oroszországi Történeti Társulat, nemzetközi együttműködési potenciállal, továbbá készülőben van egy új, többkötetes orosz történelem az Orosz Tudományos Akadémia szerkesztésében, aminek elkészítésében nemzetközi szerzőkre is számítanak.
 A konferenciára való jelentkezés első körében az előadások sokszínűsége, szerteágazó tematikája feladta a labdát a program összeállítóinak. Kételyek is felmerültek, vajon szerencsés volt-e a téma kijelölése, nem lesz-e a szakmai program túlságosan sokrétű, és ebből fakadóan széteső. Szerencsére azonban koherens, szorosan egymásra épülő blokkokat sikerült összeállítani, amit a legtöbb előadó örömmel észrevételezett. A két szekcióban párhuzamosan folyó munka élénk visszhangot, vitát, beszélgetéseket indukált, ezért a korábbi konferenciákhoz képest sokkal nagyobb volt a mozgás a két szekció között a hallgatóság szempontjából. Úgy alakult, hogy az A. szekcióban inkább a történettudomány művelésének eredményei kerültek elő, míg a B. szekcióban magáról a történettudományról folyt a vita.  Rendkívül élénk figyelem és izgatott eszmecsere jellemezte a munkát. Az előadások alapján körvonalazódni látszik valamiféle paradigmaváltás a történettudományok területén. Mintha máshová tolódnának a filológiát a történettudományoktól elválasztó határvonalak, mintha közelednének egymáshoz a klasszikus történettudományi és filológia szempontrendszerek. Talán evvel is magyarázható, hogy számos jeles történész kissé félénken, mintegy mentegetőzve kezdte előadását, mondván hogy a választott téma nem az ő szakterülete. A végeredmény viszont minden egyes esetben kifejezetten érdekfeszítőre sikerült. Szinte valamennyi előadást áthatotta az az alaptétel, hogy a történettudomány nem öncélú, hanem a világ megértését szolgálja, ugyanakkor éppen ebből fakadóan művelése során nagyon könnyű elcsúszni a világ manipulálásának irányába. Ennek felismerése és elkerülése alapfeladat, ami a historiográfiai kutatások szélesebb kontextusba helyezésével végezhető el: időről időre szükséges újra megvizsgálni, hogyan ágyazódik bele a társadalomba a történettudomány. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a történelem, amellett, hogy tudományterület, általános műveltségünk és intellektuális tájékozódásunk alkotóeleme is, ami fokozott felelősséget ró a történészre. A történész és a világ, a történész világa Oroszországban és Közép-Kelet-Európában című konferenciáról már most, történelmi távlatok nélkül is látszik, hogy az elmúlt 15 év egyik legsikeresebb tudományos rendezvénye.
Gyimesi Zsuzsanna
Beszámoló a konferenciáról az oroszvilag.hu-n
Interjú Sz.Bíró Zoltán történésszel a nagyköveti felszólalás kapcsán
 
|
|
