A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna

A beszélgetés moderátora a Magyar Progresszív Intézet munkatársa, Filippov Gábor politológus volt, a meghívott résztvevők pedig Krausz Tamás professzor, Filippov Szergej történész és Szalai László doktorandusz.

A vita első részében arról kapott képet a hallgatóság, hogy 1990 óta hogyan változott meg a történészek érdeklődési iránya az 1917-es események vizsgálatán belül Amerikában, Nyugat-Európában, Közép-Kelet-Európában és Oroszországban.

A vita második szakaszában két koncepció feszült egymásnak az 1917-es események szükségszerűségét, illetve reális alternatív forgatókönyveit illetően. Megkerülhetetlen volt a már jól ismert kérdésfelvetés: forradalomról vagy puccsról lehet-e beszélni. A különböző nézeteket képviselő történészek között ebben a tekintetben nincs vita: 1917-ben forradalom zajlott le Oroszországban. Ettől függetlenül az érzelmi viszonyulások jogosan lehetnek különböző előjelűek. Abban sem volt nézeteltérés, hogy a februári és az októberi forradalom erőteljesen utópikus eszmerendszerre épült, sőt, a realista átalakítási elképzeléseket is az jellemezte, hogy tényként kezeltek utópikus előfeltevéseket (például a világforradalom bekövetkezését). A következmények értelmezésében és értékelésében viszont már több irány is kirajzolódik.

A résztvevő vitapartnerek szerint tagadhatatlan, hogy 1917 eseményeinek hatása, következményei napjainkban is egyértelműek, ezért nem lehet nem foglalkozni a kérdéssel. Hiába telt el lassan száz év, még mindig fennáll a veszély, hogy összemosódnak az érzelmi és a tényfeltáró-értelmező megközelítések, mint a közelmúlt történéseinek elemzésekor az olyan gyakran előfordul. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a résztvevők közül többen megemlítették: az 1917-es forradalom egyik legszavahihetőbb és leghitelesebb krónikásának egy szépíró, Andrej Platonov tekinthető az 1927–29 között írt Csevengur című regényével. Úgy tűnik, szubjektív nézőpontból is lehet objektív képet rajzolni.

               Gyimesi Zsuzsanna