Tulajdonképpen miatta kaptam rá a fészbúkra és értettem meg kommunikációs jelentőségét. Elképedtem, hogy hány generáció – egykori és mostani – tanítványai „Túr”-ozzák osztatlan lelkesedéssel, és mekkora energiával tartja a kapcsolatot egy többszáz fős „fan clubbal”, amelyet nyugodtan nevezhetnénk akár Filippov Szergej Tisztelői Körnek (FSZTK) is.
Aztán volt időm megtapasztalni, hogy ez nem „csak” egy virtuális közön/sség, hiszen a Kutatók Éjszakáin vagy más rendezvények alkalmával mindig zsúfolásig megtelt auditóriumok előtt beszélt.
A maga fanyar hangján, a maga fanyar, de mindig ütős humorával/iróniájával. Magyarul. A hallgatóinkon kívül talán ezt irigylem tőle a legjobban: hogy egy számára idegen nyelven is uralni tudja a témát és a közönséget, a csipetnyi akcentuson kívül semmi nem mutatja, hogy létezik számára egy másik nyelvi és kulturális közeg is -, amelyben született, felnőtt, szocializálódott. Szabadon jár át a kettő között, bár én váltig állítom, hogy oroszul az előadásmódja kissé elitista, míg magyarul merőben demokratikus.
Akárhogy is áll ez a kérdés, ezen a vonzó módon mára már valóban generációkat vezetett be az orosz kultúra és történelem alapvetéseibe. Hogy annak idején meg én tanítottam őt a közép- és kora újkori történelemre? Már nem tudom, mi újat tudtam neki mondani (közel egykorúak vagyunk), de azt a valamit biztosan lelkesen mondtam, hiszen az ismerethiányaimat igyekeztem inkább lelkesedéssel, mint arroganciával kompenzálni.
Ez jó rég volt. Kollégák is jó régen vagyunk. Ha most „hivatalosan” is kell mondanom valamit munkásságáról, a legegyszerűbb, ha idemásolom a Ruszisztikai Intézet/Központ 25/20 éves jubileumi kötetébe róla írottakat:
„Filippov Szergej a ruszisztikai mesterszakon az orosz egyháztörténetről, a 19. századi orosz kultúráról és eszmetörténetről tart órákat, nem véletlen, hogy publikációi is jórészt ebben a körben íródtak az utolsó másfél évtizedben. Eleinte a 17. századi vallási küzdelmekről írt tanulmányokat, majd ebből védte meg PhD-disszertációját, amely 2007-ben könyv alakban is megjelent „Religioznaja borba i krizisz tragyicionalizma v Rosszii XVII veka” címmel. (A régi orosz történelemmel és kultúrával való foglalkozásának mintegy „melléktermékét” alkotta az Olga fejedelemasszonyról szóló évkönyvbejegyzések, illetve a „Poveszty o Gore-Zlocsasztyii” újfajta interpretációjának kísérlete.)
Később érdeklődése egyre inkább a 19. századi oroszországi európaizáció problémái felé irányult, illetve azt vizsgálta, hogy az európai ideológiai koncepcióknak mi lett a sorsuk orosz talajon. Oktatási feladatainak szerves része volt, hogy forrásköteteket állított össze a 19. századi orosz történelemből, illetve egy egyetemi jegyzet szokásos színvonalát jóval meghaladó szintézist írt 2010-ben „Az „orosz eszme” alakváltozásai. Az orosz konzervativizmus, liberalizmus és radikalizmus” címmel.
Munkásságának rövid ismertetése nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy a Ruszisztikai Központ orosz nyelvű kiadványainak fordítása legnagyobbrészt az ő munkáját dicséri, neki köszönhető, hogy műveink autentikus módon és formában jelenhetnek meg a nemzetközi ruszisztikában.”
Ez utóbbi megjegyzés sem lenne teljes, ha nem pontosítanám: az én gyakorlatilag összes oroszul megjelenő írásomat Filippov Szergej fordította. Hihetetlen mennyi babért arattam érdemtelenül. Ugyanis ezek a szövegek valóban a legszebb orosz nyelven szólnak és bizony nem egy felhevült recenzens méltatta már nyelvi szépségüket, abban a hiszemben, hogy az is a szerzőnek köszönhető.
Filippov Tanár Úr most szintén egy jubileumba csöppent. Ahogy őt ismerem, egy cseppet sem örül neki. Én sem „lihegném túl” a jelentőségét. Bejár ezután is, ahogy eddig is tette, jönnek a hallgatói lelkesen, ahogy eddig mindig, teszi a dolgát, mint mindig. Finoman, kulturáltan, okosan, a szemüvege mögüli átható figyelemmel és érdeklődéssel, ahogy egy 1917 előtti orosz történészprofesszorhoz illik.
Tartsa meg ezt a jó szokását és ízlését még sokáig, tanítványai és kollégái épülésére!
Szvák Gyula
См.: Княгиня Ольга как паломница. In: Jews and Slavs. Vol. 10. Semiotics of Pilgrimage Ed. by W. Moskovich and S. Schwarzband. Jerusalem, 2003, p.33-42; Христианская святость и языческая магия в летописном повествовании о княгине Ольге. (Христианская мудрость и языческая хитрость). In: Studia Slavica Hung. 46. 2001; Злая судьба доброго человека. In: A szó élete. Tanulmányok a hatvanéves Kovács Árpád tiszteletére. Budapest. 2004, p. 13-20.
Образ Московской Руси в спорах между самобытниками и европеистами в в XIX веке. (Карамзин, Чаадаев, славянофилы). In: Место России в Евразии. The Place of Russia in Eurasia. Budapest, 2001. Р. 274-282; A politikai gondolkodás kezdetei Oroszországban. Karamzin a régi és új Oroszországról (Зарождение политической мысли в России. Карамзин о древней и новой России). In: AETAS, 2003/1, р. 5-32; «Эпистолярный поединок». Пушкин и Чаадаев о церкви, государстве и европейской цивилизации. In: Sub Rosa. Köszöntő könyv Léna Szilárd tiszteletére. Budapest, 2005, p. 161-173; Первые российские консерваторы и проблема модернизации России (первая половина XIX века). In: Государство и нация в Россиии и Центрально-Восточной Европе. State and Nation in Russia and Central-East Europe. Bp. 2009, p. 207–213.
|