A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna

Kellemes, családias hangulatban teltek a Ruszisztikai Élménynapok szeptember 8-a és 11-e között az egyetemen. – így kezdené egy tudósító, azonban én nem így szeretnék beszámolni arról, hogy milyenek is voltak a Ruszisztikai Élménynapok. Ez a beszámoló egy elsőéves szemszögéből készült, azaz az enyémből.

Bevallom kissé zavarban voltam, amikor beléptem a terembe az első napon, de ennek talán az volt az oka, hogy elsőként érkeztem. Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg tévedtem a teremmel kapcsolatban, de amint elkezdtek beszivárogni az emberek, akkora már szürcsölgettem a kávét a bögrémből, miközben a többiekkel ismerkedtünk. Nem tudtam, pontosan miről fognak szólni a napok, vagy hányan leszünk, így kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. A rövid bemutatkozást és játékokat követően jobban beindultak az események, mivel a társaság két csoportra lett osztva és természetesen versenyeztünk. A csapatos feladatokkal gyorsan eltelt az idő, közben rendesen fogyott a kávé és a zsíros kenyér. Összességében sokat beszélgettünk, és a játékoknak köszönhetően sok érdekes dolgot tudtunk meg egymásról, vagy éppen magunkkal kapcsolatban. Este pedig, a közös vacsora mellett kissé lazább hangulatban zárult az első nap.

A második nap nem az egyetemen vette kezdetét, hanem a Ludwig Múzeum bejáratánál, ahova reggel tízre mindannyian összegyűltünk. Voltak, akik már látták a kiállítást, így nem csatlakoztak hozzánk, és legalább nem tudták elrontani a meglepetést. És a meglepetés talán enyhe kifejezés arra, amit ott éreztünk a látottaktól. Inkább döbbenetnek nevezném, ami úgy söpört végig a társaságon, mint egy természeti katasztrófa. Nem véletlenül használtam ezt a hasonlatot. Amellett, hogy nagyon érdekes volt, mindenkiben az érzelmek széles skáláját váltotta ki a kiállítás, aminek eredményeképpen sokan megrökönyödve távoztak a Ludwig Múzeumból. Az biztos, hogy emlékezetes volt mindenki számára és pontosan ez az, ami a jó kiállítást jellemzi. Az egyetemre menet, azt hiszem, mindenkinek sikerült feldolgoznia a látottakat, és a tanteremben már tisztább fejjel tudtunk beszélgetni róla. Fogyott a kávé, teltek az órák, sok dologról esett szó, és ez a nap is gyorsan eltelt.

Végül elérkezett az utolsó nap. Miután mindenkinek sikerült felébrednie az első bögre kávé után, egy vitaversennyel indítottunk, ahol látszólag könnyű témákról kellett beszélni. Azonban amikor oda jutottunk, hogy valóban mondani is kellett valamit, rá kellett jönnünk, hogy nem is olyan könnyű. Ez a tanulságos gyakorlat jó kis bemelegítésnek bizonyult Gyóni Gábor és Krausz Tamás tanár urak előadása előtt. Az intenzív reggeli programot megszakító szünet után ismét lazább lett a hangulat, ami nagyon jól esett mindenkinek, hiszen a sűrű és eseménydús Ruszisztikai Élménynapok utolsó napjára mindannyian elfáradtunk kicsit. Azzal zártunk, hogy végighallgattuk a felsőbb évesek élménybeszámolóit oroszországi utazásaikról, majd megnéztük a Jampecek c. filmet.

Valóban kellemes és családias hangulat volt az ELTE Ruszisztikai Központban szeptember első hetében. Bár a létszám nem volt mindig teljes, sőt olyan is előfordult, hogy betévedt egy-egy ismeretlen diák, aki órára jött volna, de ez sem rontott a jelenlévők hangulatán és a légkörön. Ha valaki most megkérdezné, hogy mi maradt meg legjobban bennem az elmúlt napok eseményeiből, igazából minden programot felhozhatnék, mindenről részletesebben beszámolhatnék, hiszen minden nagyon különleges volt. Azonban ha csak három összetevőt nevezhetnék meg, amelyek egyedivé tették ezt a programsorozatot a számomra, akkor az mindenképpen a beszélgetés, a társaság és természetesen a kávé.

Kerekes Karina