|
A Laurosz egy középkori orosz szent élettörténete, időtlen könyv az örök szerelemről és az időről. A szentpétervári Puskin Intézet munkatárásnak, a középkorkutató Jevgenyij Vodolazkinnak a művét az elmúlt évtizedek legjobb orosz regényének tartják.
A XV. századba varázsolja az olvasót Jevgenyij Vodolazkin könyve. Az embereket hol pestis, hol éhínség pusztítja. Valahol Oroszországban él egy különleges képességekkel megáldott orvos, Arszenyij, aki sorba járja a pestises falvakat, meggyógyítja, akit lehet, s elkíséri a halálba a gyógyíthatatlanokat. Messze földre eljut a híre, de ő maga sehogy sem lel nyugalmat: tudja, hogy élete nagy bűnét nem lehet jóvátenni.
A régi orosz irodalommal és kultúrával foglalkozó Vodolazkint, számos tanulmány és tudományos munka szerzőjét az orosz Umberto Ecóként emlegetik. Azonban könyve – ahogy a borítón is olvasható nem történelmi regény, Vodolazkin ugyanis nem „áltörténelmi művet” írt, hanem egy olyan könyvet, amely itt és most is érvényes. A Laurosz nemcsak a középkori Oroszország világát idézi meg, hanem egy izgalmas modern regény, amelynek középpontjában a szeretet és a szenvedély között vívódó ember áll. Vodolazkin könyve szenvedés- és vezekléstörténet, ám olvasható utazási regényként, a középkori füvesemberek gyógyítási gyakorlatának leírásaként is. A szerző finom egyensúlyt tart a régi és a modern, az ironikus és a tragikus között.
Jevgenyij Vodolazkin 1964-ben született Kijevben. Középkorkutató, Dmitrij Lihacsov tanítványa. 2009-ben jelent meg első regénye Szolovjov i Larionov (Szolovjov és Larionov) címmel, amely komoly sikert aratott. A Laurosz a 2013-as esztendő irodalmi szenzációja lett, Vodolazkin a Nagy Könyv és a Jasznaja Poljana-díjat is elnyerte vele. Évek, talán évtizedek óta nem született a Laurosz-hoz fogható nagyregény Oroszországban.
Jevgenyij Vodolazkin regényét Pálfalvi Lajos fordításában jelentette meg az Európa Könyvkiadó.
|
