|
A Ruszisztikai Napok keretein belül volt szerencsénk megnézni Gogol ,,Vij” c. művének 2014-es filmadaptációját, amivel nekem enyhe fenntartásaim voltak, mivel korábban már láttam az 1967-es változatot, amely mai szemmel nézve nem tartozik a legijesztőbbek közé, de mégiscsak az első szovjet horrorfilm volt.
Az első percek után sajnos bebizonyosodott, hogy nem hiába voltak kételyeim az új filmmel kapcsolatban. Alapvetően nem a látványvilággal vagy a színészekkel volt a probléma (megjegyezném, hogy meglepődve konstatáltuk Charles Dance, ismertebben a ,,Trónok Harca” sorozatból, Tywin Lannister szereplését), mert ők aztán tényleg megpróbáltak mindent kihozni szerepükből és néha még egészen nézhetővé is tették a filmet. De még ezek ellenére sem érhet ez a feldolgozás az 1967-es változat nyomába. Bár ott nem használtak speciális számítógépes effekteket (hiszen nem léteztek), azonban még zsinórokkal és bábukkal is jobban elérték a kívánt hatást, mint itt, hiába volt tele lassított felvételekkel és a profi effektekkel az új film. Megjegyzendő, hogy ez volt az első teljes mértékben 3D-s orosz film, ezért nyilván a látványvilág kapta a fő hangsúlyt.
A jelmezek és a díszletek valóban lenyűgözőek voltak és nagyon sok ijesztésnél erősen érezhető volt a japán horrorok hatása. Azonban az egész történet olyan volt, mintha egy rajongó fogta volna Gogol művét, úgy gondolta volna, hogy az úgy magában nem elég jó, és ezért teljes mértékben átfogalmazta, felturbózta volna. Amellett, hogy az eredeti történetbe belekerült egy toldalék a boszorkány testvére személyében, egy értelmetlen angol szállal is gazdagodott a történet. Ráadásul az eredetileg horrornak szánt történetből valahogy krimi lett, aminek a fő sodrát néhol megszakították egy-egy pillanatképpel Angliából. (Azt végképp nem értettem, hogy minek kellett bevágni a ködös Stonehenge-nél sétáló mellékszereplőnő képét három másodperc erejéig.)
Sokat lehetne elemezgetni a két film közötti különbséget, hogy miért jó az egyik és miért rossz a másik, de nekem nem a filmektől való elbátortalanítás a célom. Nyilvánvalóan nem borzalmas az új film, tele volt oroszos motívumokkal és a látványvilág tényleg nagyon jó volt, de ha választanom kellene, még mindig a szovjet változatot részesíteném előnyben.
Természetesen nem akarok senkit elriasztani attól, hogy adjon egy esélyt ennek az új verziónak, de azért egy tanáccsal szolgálnék a leendő nézők számára. Először nézzék meg az eredeti, 1967-es szovjet filmet, mert utána, ha csalódást is fog hozni a második adaptáció, de legalább érteni fogják magát a történetet, mert a 2014-es változatban a cselekmény kissé kusza. És ha figyelmbe vesszük a minőség mellett a mennyiség kérdését is, az új film több mint két óra hosszú, ellentétben az 1967-es változattal, amely alig több egy óránál. Tehát, ha valaki elég bátor és úgy érzi, két órát is rászánna a filmre, akkor neki jó szívvel ajánlom. És ha tetszeni fog, akkor van egy további ,,jó hírem”: ahogy hallottam, lesz folytatása is ,,Vij 2” címmel, ami Kínában fog játszódni, (ahogyan azt anno Gogol is ,,szerette volna”).
Kerekes Karina
|
