|
Az idei Ruszisztikai Élménynapok második délelőttjén a hallgatóké volt a terep: az első évesek az alapszakos diplomamunkájukat, a végzősök a szakdolgozatuk tervét mutatták be. A húsz percesre tervezett prezentációk rendre hosszabbakra sikerültek, de ezt senki nem bánta: mindenki nagy érdeklődéssel hallgatta a kollégái előadását, vagy a "Vidámak és Találékonyak" döntőseinek viccparádéját - de erről kicsit később.
Turgenyev kisprózájától kezdve Cvetajeva költészetén át egy nagy volumenű huszadik századi áttekintést is hallhattunk irodalmi témában - benne Andrej Platonov, Ilf-Petrov és Solohov műveivel, majd egy történelmi jellegű munka bemutatása következett a huszadik századi szovjet egyháztörténet fejezeteiből. A szünetet követően a japán-orosz háború és az első világháborút megelőző évek törtenelmi-politikai kontextusába ágyazva megismerhettük Gyagilev Cári Orosz Balett Társulatát és megalakulásának történetét, majd a napjaink Oroszországát érintő dopping-botrányról hallottunk - és láttunk érdekes előadást. Az utolsó prezentációban a szovjet idők legnépszerűbb televíziós vetélkedőjének, a "Vidámak és Leleményesek Klubjának" mintegy ötven éves történetét ismerhettük meg, a végén néhány vicces videóval illusztrálva az orosz egyetemisták vidámságát.
Akár a művészetek és műveltség bemutatásáról volt szó Turgenyev kisprózájában, akár a cigányságról Cvetajeva költészetében, vagy akár a szovjet prózáról, mindegyik előadás nagyon érdekes volt, és nemcsak azért, mert egy ruszistának minden vonzó, ami orosz, hanem azért is, mert a felmerülő témák, mint a nyugatos és szlavofil gondolkodásmód kontrasztja vagy az autoriter rendszerben való élet–túlélés kérdése nem múló aktualitás.
A napi politikával is foglalkozó, dopping-botrányról szóló előadás interaktív, és kifejezetten szórakoztató volt, a Gyagilev balettet bemutató pedig messze túlmutatott az amúgy is korszakalkotó táncegyüttes művészetén: szerzőjének célja az volt, hogy bemutassa azt a történelmi korszakváltást, amelyben az együttes létrejött. A cári Oroszországból emigrált művészek a szovjet rendszerben nem találták meg a helyüket, és úgy lettek az orosz kultúra zászlóvivői, hogy hazájukba nem volt helyük. Levezetésként ízelítőt kaptunk abból, mennyire elevenek a szovjet kultúra hagyományai napjaink Oroszországában, ahol a rendszer kritikáját legkézenfekvőbb módon a politikai szatírában lehetett megfogalmazni, és ennek eszközét a mai egyetemisták is használják a "KVN" (Klub Viszjolih i Nahodcsivih - a Vidámak és Leleményesek Klubja) keretében.
|
