|
Szvák Gyula professzor úr felvezető szavaiból úgy tűnt, ez a kérdés már egy sokat kutatott és túlbeszélt téma, ám ahogyan a beszélgetés alakult, számomra az derült ki, hogy még mindig nincs lezárva, és valószínűleg soha nem lesz adható egyértelmű, pontos válasz erre a kérdésre.
Professzor úr legfőképpen olyan szemszögből próbálta megközelíteni a témát, hogy beleillik-e Oroszország Európába. Bennem ekkor felmerült a kérdés, hogy egyáltalán tudjuk-e, mi az, hogy európai. Szvák professzor úr megpróbálta meghatározni, mi az, hogy kelet-európai. A nehézség abban rejlik, hogy ez nézőpont kérdése, hiszen mást jelent az angoloknak, mást a németeknek, mást nekünk. A mi szemszögünkből Oroszország egy kelet-európai föderáció. Ám Oroszország hatalmas, átíveli Ázsiát is. A szakunk a jekatyerinburgi egyetemmel tart fenn jó viszonyt, és az ott élőktől tudjuk: ők pontosan érzik a problémát, hogy vajon Európa-e még ez a város, hiszen Moszkvától is 3 órára van repülővel, közigazgatásilag Ázsiához tartoznak. Ugyanakkor azt tartják magukról, hogy részét képzik az európai társadalomnak és kultúrának, és mint megtudtuk, geológiailag is ehhez a kontinenshez tartoznak, ám az ott élő fiatalok mégis úgy érzik, nem látják őket szívesen Európában. De vajon mitől vagyunk mi jobban európaiak, mint az oroszok?
Szergej Filippov tanár úr személyes tapasztalatai alapján tud beszélni az orosz társadalomról, a szocializmusról, és a mostanra átalakult gazdasági rendszerről Oroszországban. Szerinte nincsen az orosz embereknek és a társadalomnak jövőképe. Ezzel kapcsolatban igen megoszlottak a vélemények. Krausz Tamás professzor úr például vitatta, hogy bármelyik országnak lenne elképzelése arról, mi lesz velük a jövőben. Én ezzel részben egyetértek, hiszen az elmúlt pár évben annyira felborultak az európai értékek a migráns válság miatt, hogy nehéz lenne megmondani, hogyan fog alakulni például Németország vagy Svédország sorsa. Gyimesi tanárnő rámutatott, hogy az orosz emberek is próbálnak „kitörni” Oroszországból. Krausz tanár úr nem csak ezt emelte ki problémaként. Felmerült az ortodox egyház hatalmas befolyása az állami ügyintézésben és a korrupció. Ezekkel a problémakörökkel mindannyian egyetértettek. A korrupció hosszú történelmi gyökerekkel bír, a szépirodalmi művekből kiderül, hogy például a 19. században is jelentős problémákat okozott. Az egyház szerepe a 20. században – igaz, a szocializmus miatt is – lecsökkent. Ám 2012-ben bekövetkezett egy konzervatív fordulat az orosz politikai vezetésben, ami az egész társadalomra jelentős hatást gyakorol és új lehetőségeket jelöl ki az egyház számára. Gyóni Gábor tanár úr elmondta, hogy 1991 után nagy előrelépést jelentett, hogy végre a vezetés nem akart beleszólni a közemberek mindennapi életébe. Ugyanakkor ez ismét megváltozni látszik, most az egyház igyekszik beleavatkozni a hétköznapokba, korlátozni próbálnak bizonyos weboldalakat, elítélnek kulturális rendezvényeket és művészeti alkotásokat. Ezzel együtt a résztvevők egyetértettek abban, hogy az embereknek szükségük van az egyházra.
Nem számítottam arra, hogy pontos választ fogok kapni a feltett kérdésre, hogy mi is igazából Oroszország helye Európában és a világban, de most, mivel többé-kevésbé megismerhettem négy fajta álláspontot erről a kérdésről, jobban átlátom, hogy milyen változások zajlanak Oroszországban, és emiatt értőbb szemmel tudom vizsgálni ennek a hatalmas országnak a helyzetét.
Somogyi Fruzsina
   
|
