|
A 2016-os Ruszisztikai Élménynapok utolsó napján, szeptember 15-én, csütörtökön közösen ellátogattunk az Országos Széchenyi Könyvtárba, ahol megtekintettük a „Zichy megrajzolt hősei” című kiállítást. Zichy Mihály 1847 és 1906 között, néhány megszakítással, csaknem 50 évig dolgozott az orosz cári udvarban. A kiállítás munkásságának ezt az időszakát mutatja be.
Zichy Mihály az 1880-as évektől Munkácsy Mihály mellett korának egyik legismertebb művészének számított, életművének mégis csak egy kisebb hányada ismert Magyarországon. Zichynek legfőbb morális célja elgondolkodtató művek alkotása volt a fájdalom, a szenvedés és az emberi tragédiák bemutatásán keresztül.
A kiállítás nagy részét a Zichy által illusztrált magyar irodalmi művek alkotják, többek között: „Az ember tragédiája”, illetve Arany János és Petőfi Sándor műveinek illusztrálása. Ezek a munkái biztosították hazánkban Zichy ismertségét, bár a művész élete végéig úgy érezte, hogy Magyarországon művei nem kaptak jó érzésre okot adó figyelmet. Kiállításra kerültek a Fausthoz készített rajzai is. Mihail Lermontov orosz író Démon című elbeszélő költeményének képeit is láthattuk a kiállításon, amelyek Miklós nagyherceg kívánságára készültek. Szintén orosz vonatkozású II. Sándor cár 1856-os koronázási díszalbuma, amelyet Zichy más művészekkel együtt alkotott meg. Ez hozta meg számára az igazi áttörést, elismerést a cári udvarban. Két évvel később az Orosz Művészeti Akadémia tagjává választották, és 1859-ben elnyerte az „Őfelsége, az Imperátor udvari festője” címet.
Számomra a kiállítás egy kissé hiányos volt. Úgy gondolom, hogy apróbb változtatásokkal érdekesebbé lehetett volna tenni a látogatók számára. Először is nagyobb terembe költöztetném a kiállítást és megfelelő világosítással látnám el. Több háttérinformációt közölnék és mutatnék be, kiemelten foglalkoznék azzal, hogyan került a festő kapcsolatba a cári udvarral, illetve a korabeli Oroszországgal. Bemutatnám a művész udvarbéli életét, hiszen nem egyenes út vezetett a cári udvari festő címhez. A kinagyított fotó, amely Zichyt ábrázolja a dolgozószobájában, egy kis betekintést nyújt például a festő munkakörülményeibe és a kor jellegzetességeibe, mint ahogyan azt megvitattuk a helyszínen is. Olyan részletekre világít rá, mint például a korra jellemző orientalizmus térhódítása. Eszembe juttatta az általam olvasott, XIX. századi orosz szépirodalmat, ahol gyakran kerülnek leírásra a képen látható szobához hasonló, keleti stílusban berendezett„szórakozóhelyek. Érdekesnek találtam, hogy bár az Orosz Birodalom udvari festője volt Zichy, mégsem hagyta el a hazai témákat, előszeretettel illusztrált magyar irodalmi műveket. A kiállítás szervezésekor megragadtam volna az alkalmat, hogy kitérjek a kiállítás keretein belül Zichy kapcsolatára hazájával a távoli Oroszországból.
Mindent összevetve, mint olyan valaki, aki érdeklődik mind a művészetek, mind Oroszország iránt, úgy gondolom érdemes volt megnézni a kamarakiállítást.
Börcsök Marianna Rózsa
 |
