A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna

Mivel tavaly nem tudtam részt venni a programon, akkora lelkesedéssel érkeztem, mint leendő gólyáink, akikkel a kémia már az első pillanatban beindult. Elég érzékeny vagyok a szociális kapcsolatokra, tehát ha én mondom, hogy nagyon jó a csapat, akkor az tényleg az. Első megpróbáltatásként kicsit megijedtem, mikor kőművesnek kellett állnunk. Bár hallja az ember a híradóban, hogy milyen szakemberhiány van, de nem gondoltam volna, hogy itt is megmutatkozik. Ugyanis mi fektettük betonba a Ruszisztikai Központ 25 éves fennállását hirdető táblát a közös nyírfánk mellé, ezt követően pedig még vodkával is meglocsoltuk, így lett igazi orosz a tábla a magyar földben.
Ezt követően a pár nap egyik legizgalmasabb momentuma következett, Gémesi Ferenc nagykövet úrral folytattunk beszélgetést. A számomra rendkívül érdekfeszítő előadáson beszéltünk arról, vajon milyen Oroszország megítélése a magyarok szerint, szó volt Paks2-ről, stratégiai kérdésekről, mennyire nagyhatalmi is a politikája Vlagyimir Putyinnak, és ebben mi csak kis borsószemek lehetünk. Természetesen feltettük a nehezen megválaszolható kérdésünket is, miszerint hol is tudnánk elhelyezkedni, ahol nemcsak orosz nyelvtudásunkat, de Oroszország-tudásunkat is értékelik. Ehhez kaptunk értékes és megszívlelendő tanácsokat, így azon leszünk, hogy megreformáljuk a hazai piacot: „Hahó, profitálhattok a tudásunkból, csak vegyétek észre, hogy itt vagyunk!”
Ezt követően a Vij című film megtekintése következett, amely horror-utálóként nem igazán nyerte el a tetszésemet.
Következő nap szakdolgozati prezentációk következtek, amelyen mindannyian meghallgathattuk társaink már megírt kutatási-, és még születőben lévő témáit. Hihetetlen, hogy Oroszországból mennyi kis szeletet ki lehet csípni. Ahány ember, annyi nézőpont az országról, és annak kultúrájáról. Ezt követően a pályázati lehetőségekről hallottunk tájékoztatót , amik jól hangzanak, de azért elég nehéz feladat elintézni, hogy kinn tanulhasson. Mindenesetre az információkat megkaptuk, innentől már rajtunk múlik. A nap zárásaként a Pópa című filmben megláthattuk, hogyan is lehet embernek maradni az embertelenségben.
Az utolsó napon érkeztek a nagyágyúk! Először Gyóni Tanár úr adott nagyon széleskörű tájékoztatást arról, milyen honlapokat érdemes figyelemmel kísérnünk, ha orosz médiából szeretnénk informálódni, első kézből. Majd következett a hét másik legizgalmasabb órája, a „kerekasztal összecsapás.” Szvák Gyula szerint annak a témának, hogy Oroszországnak mi a helye Európában, vagy a világban, mindig aktualitása van. Kelet-Európa meghatározását pedig minden nép máshogy gondolja. Filippov Szergej a nagy ország különbözői problémáira világított rá, miszerint az állam struktúrája nem hatékony, nem tolerálják a kisebbségeket, nem választják szét a hatalmi ágakat, és az ortodox egyház konzervatív jelenléte sem kedvező. Rossz az egészségügy és az oktatás helyzete, még mindig korrupció hatja át a mindennapokat, és a demográfiai helyzet is egyre vészjóslóbb. Mintha nem lenne Oroszországban a lakosságnak jövőképe. Gyóni Gábor kiemelte a 2012-es fordulat jelentőségét, beszélt vallási fundamentalizmusról, Kirill pátriárka demodernizációjáról, IV. Iván és Putyin hihetetlen népszerűségéről, ezzel szembeállítva, hogy mégis a Nyugat marad az orientációs pont. Erre utal az is, hogy a Nyugat filmjei, könyvei népszerűbbek a hazaiaknál. Oroszország csak az EU-val együtt lehetne sikeres, nem nélküle. Krausz Tamás a következő kérdésköröket hozta fel: jelenleg éppen Kelet-Európa izolálása folyik, és az oroszokat ki akarják tolni az EU fémjelezte Európából; valójában nem az oroszok fordultak az ukránok ellen, hanem az amerikaiak fordították Ukrajnát Putyinék ellen; valamint a migráns-kérdés Oroszországban régóta fennálló probléma.
A velős, megosztó véleményeket azóta is emésztjük, és igyekszünk a hasznos felvetéseket kritikailag kezelni.
A valódi élményt jelentő napokat stílusosan a budai Várban zártuk, itt tekintettük meg Zichy Mihály kiállítását. Úgy vélem, ennél erősebb kezdése nem is lehetne a félévnek, bízom benne, hogy ugyanolyan jól fogjuk magunkat érezni itt, mint tavaly, mert minden körülmény biztosítva van ehhez. Lelkesedésünk pedig nem fog apadni, mindenki nevében állíthatom.

Tóth Mirandolína