A Kutatók Éjszakája során elhangzott előadások közül Szaniszló Orsolya Pletykák! Pletykák? – Egy orosz hercegnő életének rejtett mozzanatai című előadásáról szeretnék beszámolni. Számomra izgalmas a téma, hiszen különösen közel áll hozzám a XVIII–XIX. század kultúrája, társadalma és annak szokásai.
Jekatyerina Romanovna Daskova (1743–1810) kora egyik legismertebb asszonya volt. 1762-ben részt vett a palotaforradalomban, amellyel II. Katalin trónra került. Önmagát – érthetően – Katalin bizalmasának tekintette. Európában az első hivatalt viselő nőként tartják számon. A Szentpétervári Tudományos Akadémia igazgatója lett, amelyet rögtön fel is virágoztatott, illetve az Orosz Akadémia alapító tagja és elnöke is lett, amely nyelvműveléssel foglalkozott. Életéről részletesen beszámol memoárjában, ahol a róla terjengő pletykákat is megörökíti, még ha rossz szemszögből tüntetik is fel őt. Az előadás ezen memoár néhány mozzanatát ismertette, amelyből kiemelnék kettőt.
Az első történet a memoár kéziratához kötődik. Daskova 1804–1805-ben írta franciául, ír barátnői, Martha és Katherine Wilmot ösztönzésére, akik aztán lefordították angolra is és két másolatot készítettek a maguk számára. A memoárban nem csak személyes történetek jelennek meg, hanem II. Katalin Daskovához írt levelei is. 1807-ben Katherine Wilmot hazautazott Angliába az angol kézirattal. 1808-ban nővérét feljelentették Oroszországban, azzal az ürüggyel, hogy titkos iratokat akar kicsempészni az országból. Martha ijedtében tűzbe dobta a francia kéziratokat és a cárné leveleit. Letartóztatták, de végül bizonyíték hiányában elengedték. Csak később,1840-ben, Daskova és Katherine halála után adta ki Martha a kéziratot angolul.
A másik választott történet két titokzatos fejről szól. Az Akadémia igazgatójaként Daskova nagy figyelmet fordított a költségek stabilizálására, megesett, hogy egyesével nézett át számlákat. Egy ilyen alkalommal felfigyelt egy nagy mennyiségű alkohol felvásárlásáról szóló iratra. Daskova nem tűrte a részegeskedést és az alkohol fogyasztást, ezért rögtön magához hivatta a vásárlást kérelmező hivatalnokot. A hivatalnok egy idős úr volt, akiről tudni lehetett, hogy egészségügyi okokból nem fogyaszt alkoholt. Elárulta, hogy a vásárlandó alkoholból oldatot készítenek, amelyet tartályokba tesznek, hogy két levágott fejet tartósítsanak benne. A hercegnő természetesen tudni akarta, kihez tartoztak a fejek, amire az úr választ is adott: a legenda szerint a női fej egy világszép lányé volt, akit I. Péter végeztetett ki, azért, hogy közszemlére tehesse, milyen szépségek születnek Oroszországban. A férfi fej állítólag egy Alekszej cárevics védelmében felszólaló nemesé volt, akit szintén I. Péter fejeztetett le. Elrettentés végett került a tartályba. Daskova nem hagyta annyiban a történetet és részletesebben tudni akart a fejek előéletéről. Levéltári munka során kiderült, hogy a női fej Mary Hamiltoné volt, aki I. Katalin udvarhölgye és Péter szeretője is volt. Teherbe esett, de elvetette a magzatot és amikor ez Péter tudomásárára jutott, felségárulás miatt kivégeztette.
William Monse-é volt a férfi fej, akinek lánytestvére, Anna I. Péter szeretője volt, ő maga pedig később Katalin szeretője lett, amit Péter viszont nem viselte el és lefejeztette. Állítólag Katalinnak részt kellett vennie a kivégzésen, ráadásul a fejet Péter a nő lakosztályában helyeztette el. A fejek későbbi sorsa bizonytalan. Egyes feltevések szerint II. Katalin egy titkos helyen eltemettette őket, más vélekedések szerint talán tűzben pusztultak el egy baleset során. Daskova memoárjában kiemelte, hogy ez az eset is bizonyítja, milyen kegyetlen uralkodó volt I. Péter.
Rengeteg ezekhez hasonló érdekes történet olvasható még a memoárban, amelyekből egytől egyig akár filmet is lehetne készíteni.
Börcsök Mariannа
|