|
Idén is izgalommal és örömmel készültünk a Kutatók Éjszakájára a Ruszisztikai Központban. Mivel 2016 az orosz filmművészet éve, nem sokáig törtük a fejünket a vezérfonalon, hiszen az orosz történelem és kultúra bővelkedik olyan epizódokban, amikből könnyű szerrel készülhetne akár hollywoodi szuper produkció, akár kifinomult művészfilm.
A Ruszisztikai Központ munkatársai és doktoranduszai olyan témákat választottak előadásuk témájául, amik a filmművészet műfaji sokszínűségét is jól leképezik: krimi, szappanopera, tragédia és vígjáték, metafizikai dráma és erotika került fel a palettára.
Szvák Gyula professzor egy 17. századi izgalmas nemzetközi kalandor-pályafutást tárt a közönség elé, Tyimofej Ankungyinovét. Az életét dokumentáló levéltári anyagok évszázadokon át porosodtak moszkvai levéltárakban, amíg Szvák professzor úr rájuk nem bukkant és Dmitrij Liszejcev történész kollégájával kritikai kiadásba nem rendezte. A kötetnek nem csak a témája, hanem a sorsa is kalandos, hiszen az eredeti dokumentumok végül Magyarországon kerültek publikálásra, ráadásul „fordítós” könyvben: ha innen nézed, oroszul van, ha onnan nézed – magyarul.
Krausz Tamás professzor az 1917-es forradalom mindennapjait korabeli fotográfiák segítségével tárta a nagyérdemű elé. Krausz professzor magával ragadó lelkesedése és mély meggyőződése arról, hogy a történelem kutatásánál nincs izgalmasabb dolog a világon – nos, ez, mint mindig, most is mindenkit magával ragadott.
Szaniszló Orsolya tudományos segédmunkatárs 18. századi pletykákat terjesztett tovább a 21. század elején. Persze csupa dokumentált pletykáról van szó. A pletykák alanya és tárgya Jekatyerina Romanovna Daskova hercegnő volt, aki – azóta is példa nélküli módon – nő létére az Orosz Tudományos Akadémia elnöke lett. Nem csoda hát, ha pletykák kereszttüzében élt. Még arra is képes volt, hogy bebizonyítsa a rá nézve káros pletykák alaptalanságát. Ez aztán az izgalmas fából vaskarika!
Gyóni Gábor tanár úr nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bebizonyítsa: az orosz nép különösen szabadságszerető és minden nemű hatalmi rendszer mellett és ellenére képes utat találni a lelki függetlenség megéléséhez. Ennek a törekvésnek a legváltozatosabb módjai kerülnek megörökítésre az orosz filmtermés kiemelkedő alkotásaiban, mint például Nyikita Mihalkov Öt este (1979) című művében, amit a programsorozat nyitányaként minden érdeklődő megnézhetett a kabinetben, vagy az olyan örök érvényű filmekben mint az Én és mások (1971 – Feliksz Szoboljov), a Jelena (2011 – Andrej Zvjagincev), A geográfus (2013 – Alekszandr Velegyinszkij)…
Gyimesi Zsuzsanna tanárnőre nagy közönségnyomás nehezedett, első sorban az erősebb nem részéről, ugyanis az ő előadása az erotika műfajába lett besorolva. Az erotika fiatal szovjet bálványa, Lili Brik olyan kortársakkal szállt ringbe, mint a holland származású Mata Hari vagy a német származású Marlene Dietrich. Érdekes, hogy Lili Brik látszólag szürke külseje nem jelentett hátrányt a hódításoknál, mert belső kisugárzása mindent felülírt – különösen Vlagyimir Majakovszkij életét.
A ruszisztikai kutatók éjszakájának legnagyobb tudományos szenzációját Mészáros Zsófia doktorandusz prezentálta. Alig ért haza moszkvai levéltári gyűjtőmunkájából, sietett a Ruszisztikai Központba, hogy az érdeklődőkkel frissen és első kézből megossza Ljudmila Selgunova és férjei kapcsolatát, ami levelezéseikből tárulkozik fel. Ljudmila Selgunova három gyermeket szült három apától, akiket egyetlen férfi mellett nevelt őszintén, szeretetben és odaadásban. Közben haladó szellemiségű közszereplő volt, akit konzervatív férje maximálisan támogatott, még saját elveivel szembe menve is. Selgunova szinte egyedülálló női fordítóként jelentős önálló jövedelemmel rendelkezett. És mindez a 19. században történt, amikor a nemi szerepek mai felfogása még illúzió sem volt.
Nagy Szilvia doktorandusz véres és végzetes eseménysorozattal borzolta fel a kedélyeket. II. Sándor cár életéről és haláláról beszélt. A cár bátran élte életét, mert egy jósnő azt jósolta neki, hogy az ellene irányuló nyolcadik merénylet fog csak sikerrel járni. Nyolc merénylethez igazán sok idő kell. Ki gondolná, hogy ez megeshet egyetlen életút alatt. De hát nem hiába különleges az orosz történelem. II. Sándor cár sorsának alakítói elszámolták magukat, és „már” a hetedik merénylet sikeres, azaz végzetes lett. Erről a sorozatról hallhattunk Nagy Szilviától.
A vizualitás nem csak áttételesen, hanem egészen konkrétan, grafikai kiállítás formájában is megszínesítette a programsorozatot. Frecska Cintia izgalmas, dinamikus, színekben és aprólékosan kidolgozott részletekben tobzódó rajzai beszippantották a nézőket. A Fortocska Galéria sok éves működése alatt most először fordult elő, hogy mesterszakos hallgató eredeti munkái legyenek kiállítva. Frecska Cintia a ruszisztikás órákon értette meg, hogy a világtól elbújva, titkos szenvedéllyel készített rajzait az orosz avantgárdhoz, első sorban az analitikus festészethez fűződő „tipológiai” érzelmi kötődése vezérelte. A Fortocska Galéria büszke Frecska Cintiára, Frecska Cintia büszke arra, hogy grafikái a Fortocska Galériában láthatók. Milyen szerencsés egybeesés!
A sok különböző téma és műfaj valahogy mégis egységbe kovácsolódott a Kutatók Éjszakáján. Előadóknak és hallgatóságnak egyaránt izgalmas volt a program. Komoly fegyelmet igényelt, hogy minden epizód beleférjen 30 percbe, de megtérült az igyekezet, mert pörögtek az események, és mind a nyolc egység után az volt a közhangulat, hogy „Még, még, még!”. Úgyhogy jövőre feltétlenül folytatjuk!
Gyimesi Zsuzsanna
|
