|
Mert paradigmaváltást hozott a kultúrához való viszonyulásban, a történetírásban, a nyelvhasználatban, az önértelmezésben és az önkifejezésben. Mert úgy írta meg az 1789-90-ben Európában szerzett úti élményeit, mintha blogot vezetne.
Königsbergben ismeretlenül bekopogott Kanthoz, akivel azután hosszasan eszmét cserélt, Weimarban látta Goethét az ablakban kukucskálni, Lausanne-ban végigjárta Rousseau bestsellerének feltételezett helyszíneit, Párizsban meghökkenve figyelte az alig fél éve lezajlott forradalom hatását az utca emberére, Angliában szembesült a spleennel és közben evett, ivott, megszállt, gyönyörködött a tájban... És írt. Ráérzett, mi lehet érdekes az olvasónak az ő személyes élményeiből. Közben pedig arra törekedett, hogy közelítse egymáshoz az írott nyelvet és az élőbeszédet. Vagyis lényegében blogot írt.
És még miért olvassunk Karamzint? Mert Horváth Iván ny. egyetemi docens vette a fáradtságot és lefordította szép és élvezetes magyar nyelvre az Egy orosz utazó leveleit. Így az orosz tudás hiánya többé nem akadály. Miért vállalkozott Horváth Iván erre a nemes feladatra? Mert a könyv egyszerűen beszippantotta. Amikor csak érkezése volt rá, lefordított egy-egy részt. Akkor mérte csak fel, mekkora munka van a háta mögött, amikor elkészült. A mű önmagáért beszélt, Horváth Iván pedig a műért. Talált támogatót, talált kiadót és – talán sorsszerűen – éppen 2016-ban jelent meg a szép kiállású kötet, Karamzin születésének 250. évfordulóján.
Ezeket a bensőséges információkat Horváth Iván személyesen osztotta meg a jelenlévőkkel a Ruszisztikai Központban 2016. november 24-én megrendezett kerekasztal beszélgetésen. Dukkon Ágnes professzor asszony Karamzin életművének irodalmi értékeit villantotta fel, Szvák Gyula professzor Karamzin történetírói jelentőségéről és jellegzetességeiről beszélt, Filippov Szergej Karamzin sokoldalúságát, korszakalkotó jelentőségét és 20. századi recepciójának érdekességeit ecsetelte, Nagy István professzor pedig Horváth Iván fordításának kiemelkedő színvonalát emelte ki. A beszélgetésen résztvevő mesterszakos hallgatók a Karamzinnal való első találkozásukról beszéltek. Megállapították, hogy a mai felgyorsult világban nincs idő Karamzinra, mert őt nem lehet metrón, állva, marokból olvasni. De ha mégis belevág az ember, akkor valahogy kerít megfelelő mennyiségű időt az olvasásra, mert beszippantja a könyv. Szóval Horváth Iván már nincs egyedül ezzel az élménnyel a mai egyetemisták között sem.
A lendületes és izgalmas kerekasztal beszélgetés ismét összekovácsolta az irodalmár és a történész megközelítések különböző tengelyeit. Karamzin életműve ehhez kitűnő alapanyagot biztosít.
Gyimesi Zsuzsanna
   
|
