|
Négy kontinens, 13 ország, 22 város, 30 intézmény, 48 előadás, négy szekció – két közös nyelv: az orosz és az angol. Számokban kifejezve így foglalható össze az ELTE Ruszisztikai Központjának eddigi legnagyobb szabású és legizgalmasabb konferenciája, ami az 1917-es oroszországi forradalmak jelentőségét és hatását vizsgálta világtörténeti kontextusban – száz év távlatából.
 
A téma iránti általános érdeklődést nem csak a földrajzi szórás, hanem az előadók életkori skálája is jól szemlélteti: a legfiatalabb előadó 24 éves, a legidősebb elmúlt 75. Különösen izgalmassá tette a konferenciát, hogy mind a négy szekció valamennyi blokkjában folyamatosan 20-25 fő érdeklődő kísérte figyelemmel a szakmai eszmecserét. Ezáltal az egész konferenciára jellemző intenzív szellemi erőteret nem csak a résztémák professzionális ismerői, hanem egy tágabb intellektuális közeg képviselői közösen teremtették meg. A beérkezett jelentkezések alapján a következő négy szekció lett kialakítva: Gazdaság, politika, társadalom; Elmélet és értelmezés; Helyi és globális aspektusok; valamint Kultúra.
 
A tudományos programot indító öt plenáris előadás probléma-centrikusan közelítette meg az 1917-es forradalmak általános jelentőségét. Visszatérő motívumként merült fel a kérdés, hogy győzött vagy megbukott az orosz forradalom. Azonban az előadásokból az derült ki, hogy nem ennek a kérdésnek a megválaszolása adja meg a kulcsot az 1917-es események megértéséhez és világtörténeti jelentősége értelmezéséhez. Ugyanis nem a kérdéskör lezárására, hanem inkább a mikrotörténeti és a makrotörténeti kutatások eredményeinek összegzésére és az árnyalatok láthatóvá tételére van szükség ahhoz, hogy az alapvető kérdéseken tovább lehessen gondolkodni. A plenáris ülésen Ausztrália (Sheila Fitzpatrick), Kanada (Lars T. Lih), Magyarország (Krausz Tamás, a konferencia fő szervezője), Oroszország (Andrej Kolganov) és az USA (Paul Leblanc) egy-egy kiemelkedő ruszistája jelölte ki az 1917-es orosz forradalmak komplex értelmezésének egy-egy mérföldkövét.
 
A konferencia megnyitóján magas rangú személyiségek fejezték ki tiszteletüket a téma és a kiemelkedő jelentőségű tudományos rendezvény kapcsán. Dr. Mezey Barna, az ELTE rektora, Borhy László akadémikus, az ELTE BTK dékánja, Dr. Borsodi Csaba, az ELTE BTK Történeti Intézetének igazgatója, Dr. Szvák Gyula, az ELTE BTK Ruszisztikai Központjának vezetője, Valerij Ljahov, az Orosz Föderáció helyettes nagykövete és Lorina Répina, az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja tartott ünnepi beszédet. A konferencia jelentőségének és a Ruszisztikai Központ több mint két évtizedes szakmai tevékenységének méltatása túlmutatott az általános udvariaskodáson. Ezt bizonyították a megjelent több mint 100 fős hallgatóság visszajelzései, és részben ennek a rendhagyó és felemelő protokolláris megnyitónak is köszönhető, hogy unikálisan magas színvonalú, hosszas és izgalmas vitákat generáló, jó hangulatú szakmai ülések követték egymást két napon keresztül. Az ünnepélyes megnyitó legemelkedettebb pillanata a Ruszisztikai Központ által alapított Socius Honoris Causa érem átadása volt, amit idén Maja Petrova, a történettudományok doktora, az Orosz Tudományos Akadémia Világtörténeti Kutatóintézetéhez tartozó Gender Kutatóközpont vezetője kapott meg a Ruszisztikai Központ működésének és nemzetközi kutatásainak hathatós támogatásáért.
Dr. Mezey Barna rektor úr megnyitó beszéde
Borhy László akadémikus, dékán köszöntő beszéde
   
|
