A honlap szerkesztője: Gyimesi Zsuzsanna

Nun Barbara mesterszakos hallgató beszámolója:

A harmadik előadó Gyimesi Zsuzsanna tanárnő volt, prezentációjának címe pedig „1917-ről 1917-ből...”, az ez év májusában megnyílt szenzációs kiállításra utalva. (A kiállítás továbbra is megtekinthető a Fortocska Galériában.)

És miről is esett szó? A humorról, mely minden helyzetben utat talál magának, melyet a hatalom hiába próbál megzabolázni, mert ilyenkor a humor vagy megszűnik humoros lenni, vagy furmányos módon mégis kicselezi az éppen aktuális cenzúrát. Szóval a humorról, pontosabban az 1917májusa és decembere között, Péterváron megjelent szatirikus hetilapokról volt szó. Ebben a rövid időszakban még a korábbi cári cenzúra is megszűnt, az új hatalomé pedig nem jelent meg – a szerkesztők világnézete szabad kifejezést nyerhetett a kiadványok lapjain. Visszatérő, népszerű téma volt a háború, II. Miklós lemondása, Lenin visszatérése az emigrációból vagy az Ideiglenes Kormány. Egyszóval virágzott a szatirikus újságok piaca – az orosz emberek lelkesen vásárolták a Gombát, Pokoli Postát, Szitakötőt, Szöget, Pacsirtát, Vadócot... hogy csak néhány kiadványt említsünk.

Gyimesi Zsuzsanna tanárnő hét hetilapot választott ki közülük, melyeknek címlapjait, színes magyarázatokkal fűszerezve, ki is vetítette a közönségnek. Miért éppen ezt a hetet? Mi köti össze őket? Ezek a lapok mind a kor értelmiségi rétegét szólították meg, a karikatúráik megértéséhez komoly műveltségi apparátust kellett mozgósítani, mivel bővelkedtek az irodalmi és politikai utalásokban. Bár különböző társadalmi-politikai meggyőződéssel készítették őket,közös volt bennük a felszabadultság. Ráadásul a folyamatosan változó hangulatnak, kornak is mind pontos lenyomatai. És nem csak pontos, de rendkívül igényes, magas művészi szinten megformált lenyomatai. Az Эшафот expresszionista rajzaival tűnt ki, olykor pedig középkori fametszeteket imitáltak a képei, némi apokaliptikus hangulattal. A Барабан igényes rajzai a szecessziós rajzművészet kitűnő példái, míg a Лукоморье oldalain a hagyományosabb esztétikát megtestesítő képekre bukkanhatunk. Érdekesség, hogy ez utóbbi hetilap egyik címlapját maga Natalja Goncsarova tervezte, a XX. század egyik legelismertebb orosz festőnője.

A kivetítőn pergő képeket a közönség derültséggel vegyes elismeréssel fogadta. Ezúton szeretném megköszönnia a kitűnő előadást, biztos vagyok benne, hogy a hólapátoló cár, a Piroskának álcázott Lenin és a szatírral elmélyült eszmecserét folytató Oroszország többünkben maradandó élményt hagyott.
                       Nun Barbara

Bősz Éva mesterszakos hallgató beszámolója:

A Kutatók éjszakáján a Ruszisztikai Központban elhangzott, az 1917-es forradalomhoz kapcsolódó előadások közül minden bizonnyal Gyimesi Zsuzsannáé volt a legviccesebb. Mert, bármily meglepő is, humorosan is lehet beszélni ennek a korszaknak az eseményeiről. A humor fontos szerepet játszik az emberek életében, és különösen fontossá válhat az olyan vészterhes időkben, amikor minden bizonytalan, senki sem tudhatja, mi fog történni holnap, vagy holnapután. Az emberek ilyenkor sokszor úgy érzik, hogy nincs más lehetőségük, mint a humorhoz fordulni.

1917. február és december között Oroszországban nem volt cenzúra. A cári hatalom már megdőlt, az új rendszer még nem alakult ki, így senki sem felügyelte, hogy milyen újságok jelennek meg. Így aztán lehetőség nyílt számos szatirikus hetilap kiadására, amelyek humorosan reagáltak az aktuális eseményekre. Ilyen újságok voltak például a Vesztőhely, az Új szatírikon, az Oroszország napja, a Korbács, a Lukomorje és a Riogató. Többségük csak körülbelül egy évig működött, némelyikben fekete-fehér, fametszetekre emlékeztető ábrák szerepeltek, de a legtöbben színes, szépen kidolgozott képek jelentek meg. A képek alapján általában következtetni lehetett az újságot kiadók véleményére és nézeteire, de ezek, csak úgy, mint általában a közhangulat, elég gyakran, szinte havonta változtak. Az előadáson résztvevő érdeklődőknek lehetőségük nyílt megnézni néhány újság borítóját illetve hátlapját, valamint néhány belső illusztrációt.
Számos ilyen címlap egyébként a Ruszisztikai Központ folyosóján is megtekinthető a Fortocska Galériában. Az újságokban megjelenő képek többsége a felületesebb történelmi ismeretekkel rendelkezők számára is könnyen érthető, és remekül visszaidézi a kor hangulatát, miközben mindenki által ismert személyeket vagy eseményeket parodizálnak. A látogatók vidáman, jókedvűen távozhattak az előadásról.

Bősz Éva