|
2017. november 15-én a Ruszisztika Központ vendégként köszönthette Gilbert Editet a Pécsi Tudományegyetemről és Goretity Józsefet a Debreceni Tudományegyetemről, akik nem csak jelentős irodalomtörténészek, hanem sikeres műfordítók is.
A kerekasztal beszélgetés központi témája LjudmilaUlickaja legutóbbi műve, a Jákob lajtorjája volt, amelyet Goretity József fordított magyar nyelvre. A beszélgetés elején betekintést nyerhettünk a műfordítás nehézségeibe. Mindkét vendég elmondta, hogy egy-egy mű a fordítási folyamat során igencsak hullámzó érzéseket vált ki a fordítóból, elkerülhetetlen, hogy minden apró részlet mögé „benézzen”, amit az adott szöveg megkíván, s persze nélkülözhetetlen a többszöri újraolvasás is.
Úgy gondolom, mindkét kutatóról elmondató, hogy egyszerre tisztelői és kritikusai Ulickaja munkáinak, hiszen elfogultság nélkül nyilatkoztak az írónő olyan műveiről is, amelyekben még nem találta meg a saját „hangját”.
Gilbert Edit és Goretity József egyetértett abban, hogy a Jákob lajtorjája csúcsműnek tekinthető az írónő életművében. Izgalmas regényformát talált ki, noha Ulickaja fő műfaja saját bevallása szerint inkább a kispróza. A regény négy generáció történetét öleli fel. A nagyszülők története naplóbejegyzésekből rajzolódik ki előttünk: láthatjuk őket fiatalként, erejük teljében, s eljutunk egészen a halálukig, igaz, nem kronológiai rendben. Mind eközben a nagyszülők történetével párhuzamosan halad Noráé, s a két szál végül összeér. A regény érdekessége, hogy Ulickaja önidézeteket is használ saját korábbi műveiből (Bronyka, Szonyecska). Vagyis irodalmi anyagként kezeli a saját írásait, ugyanúgy, mint a világirodalom nagy regényeit.
Felmerült a kérdés, hogy autobiográfia műről van-e szó? Hiszen köztudott, hogy az írónő saját nagyszüleinek naplóbejegyzéseit és levelezését használta fel kisebb-nagyobb módosításokkal, valamint tudjuk azt is, hogy Ulickaja és a főszereplő Nora sorsa között sok a párhuzam: például a színház mint szakmai közeg, vagy a kapcsolat hiánya a nagyszülőkkel. Azonban hiába minden egybeesés, nem beszélhetünk kizárólagosan autobiográfiai műről, „hiszen amint egy író beleírja a tényeket a műbe, az azonnal fikcióvá válik”- ahogy Goretity József fogalmazott.
Véleményem szerint szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a kerekasztal beszélgetés során szakmabeliek véleményével ismerkedhettünk meg, beszélgethettünk velük – úgy gondolom, ez mindenkire inspirálóan hat.
Lénárt Lejla mesterszakos hallgató
    |
