|
2019. február 6-án Galgóczy Árpád, Puskin-emlékéremmel kitüntetett József Attila-díjas író és legendás műfordító járt a Ruszisztikai Központban a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság és a Központ közös szervezésében.
 Többen is úgy nyilatkoztak, hogy életre szóló élményekkel gazdagodtak, amikor meghallgatták a már 90 éves, ugyanakkor tökéletes szellemi és fizikai frissességnek örvendő Galgóczy Árpád előadását. A műfordító másfél óra alatt felvázolta kalandos életének és munkásságának fontosabb csomópontjait és problémaköreit. A közönség ámulattal hallgatta, ahogy Galgóczy fejből idézte Puskin és Lermontov teljes műveit eredetiben és több különböző magyar fordításban, köztük természetesen a sajátjában is. A ritmus, a hangsúly és a hangalak „lefordításának” rejtelmeiről beszélt magával ragadó odaadással. Mesélt egy olyan esetről is, amikor egy különleges orosz verssor tökéletes magyar fordítása 40 évi érlelődés után formálódott meg benne.
Az előadás nem csupán szakmailag fontos tanulságokkal szolgált, hanem emberileg is sokat adott minden jelenlévő számára. Galgóczy Árpád ugyanis végtelen bölcsességről és érzelmi érettségről tett tanúságot életútjával. Elmondta, hogy miként került partizánharc vádjával a Szovjetunióba, és hogyan szeretett bele az orosz klasszikus költészetbe egy lágerben. Hét év munkatábor és további hat év kényszerű szovjetunióbeli tartózkodás után is külön tudta választani magában az elnyomó politikai rendszert és az orosz embereket, és azt is képes volt tudatosan megfogalmazni, hogy számára az általa tökéletesen elsajátított orosz nyelv nem mindenkori politikai elit, hanem Puskin, Lermontov és az összes kiváló orosz költő nyelve. Műfordítói munkáját az orosz költészet iránti elkötelezettségből végezte és végzi továbbra is, Spiró Györgyöt idézve nem futószalagon, hanem „kézműves kisiparosként, a szeretettől hajtva”.
Mészáros Zsófia
|
